Minden igaz reformációnak ez a hozadéka: áldás és jövendő. A reformátorok lelkében ugyanaz, a Szentírásból felismert igazság szólalt meg: ha áldásra várunk, vissza kell térnünk életünk forrásához, Istenhez.
Ez a prófétai igehirdetésnek a központi üzenete: az elhajlás romláshoz vezet, a romlás megosztottságot, az erő megfogyatkozását, a látszatéletet, a megalkuvást és a jövendő elvesztését hordozza magában. Ha még nem késő ezt felismerni, a reformáció mai üzenete változatlanul ezt jelenti: a megmaradáshoz, a jövendőhöz és az áldáshoz bűnbánatra s lelki megújulásra van szükségünk mindannyiunknak.
Az apostolok a hivatalos intézményrendszer ürességét, hiábavalóságát látták meg, amikor emberek helyett inkább Istenre kívántak hallgatni, és Krisztusban látták meg az üdvösséget. ,,Nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk." A hivatalosok fenyegetéssel kívánták elérni azt, hogy ez a hír ne terjedjen, de ők bátran feleltek: ,,Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (ApCsel 4, 12.20) Ugyanez visszhangzik Luther bizonyságtételében: Itt állok, másként nem tehetek! Hitvalló őseink az Írást választották, s az örök érvényű igazságokat következetesen alkalmazták életükre, közösségeik életére és annak minden területére. A mohácsi vész után, mikor teljes összeomlás fenyegette a magyarságot, mint gyógyító orvosság jött a reformátorok által hirdetett evangélium, a nemzeti nyelvünkön közkinccsé tett Szentírás s vele együtt a vigasztalás ereje és a megújulás. És noha a világ sokszor lelocsolta Illés oltárát, s bár sokszori fenyegetéssel kívánták megakadályozni az életet adó igazságok terjedését, hitvalló őseink töretlen hittel, csendben és tisztességben munkálkodtak éppen az áldásért, a jövendőért.
E nép sokszor feladta állásait, sokszor lebeszélt bennünket a világ az áldozatról és a szeretetről. A romlás befészkelte magát közösségeinkbe, az elhajlás mindannyiunkat veszélybe sodor, mert megszűnik az atyafiság, közösségünk életét nem a hit mértéke, hanem a tőzsde állása és az e világi elhelyezkedés határozza meg. Válaszd az áldást, hogy életed legyen! Büszkén idézzed és hordozzad a múltat, de a jelenre nézve értsd meg üzenetét. Mert — megújult élettel, csendes, tisztességes munkálkodásban, Istenbe vetett töretlen hittel — csak így álmodhatsz áldott jövendőt.
Bancea Gábor