José lelkes majdnem-vállalkozó, akinek nagy tervei vannak a kubai ingatlanokkal. Jelenleg illegális kereskedelemmel foglalkozik, családokat hoz össze, akik más lakásba akarnak költözni, és hajlandóak fizetni valamit azért, hogy jobb körülmények között éljenek. José és sokan mások arra számítanak, hogy nagy változások lesznek az év végén, amikor Kubában legálissá válik a lakások vásárlása és eladása. Magasabb árakban, tömeges helyváltoztatásban és ingatlanadó bevezetésében reménykednek, és bíznak abban, hogy az Egyesült Államokban és a világ más részein élő kubaiaktól özönleni fog a pénz.
Ingatlankereskedelem állami ellenőrzés mellett
"Óriási kereslet lesz – lelkendezett a The New York Times tudósítójának a 36 éves José, aki családnevét nem volt hajlandó elárulni, és beszélgetés közben állandóan azt figyelte, nem hallják-e illetéktelenek azt, amit mond. – Nagyon sokáig tartott a tilalom."
A magántulajdon természetesen a kapitalizmus alapja, úgyhogy sokaknak tátva maradt a szájuk, amikor megtudták, hogy legálissá válik egy olyan országban, ahol még mindig sűrűn hallani a Szocializmus vagy halál! és a hozzá hasonló jelszavakat. A legtöbb ember szigorú szabályozásra számít, és amit az állami média az elképzelésből ismertetett, abból az derül ki, hogy a piacot erősen korlátozzák majd, mert csak egy lakás birtoklását engedélyezik, és azt is csak a bejelentett állandó lakóhelyen.
Mégis jobban át fogja alakítani Kubát szakértők szerint az állami ellenőrzés mellett megvalósuló ingatlankereskedelem, mint bármelyik más gazdasági változás a Raúl Castro elnök kormánya által bejelentettek közül. "A már elfogadott változásokkal – kiterjedtebb önfoglalkoztatás és mobiltelefon-birtoklás – és az előterjesztett javasoltakkal – gépkocsieladás és a kivándorlás lazább szabályozása – összevetve ez a legnagyobb" – állította Philip Peters, a Lexington Institute elemzője.
A nyereségszerzés lehetősége szakértők szerint jóval nagyobb lesz, mint amilyet eddig a kubai kisvállalkozások kínáltak, és megteremthetik azokat a vagyoni különbségeket, amelyekkel az ingatlanbirtoklás Kelet-Európában és Kínában együtt járt.
Visszarepülés az időben
Különösen Havannára igaz, hogy visszarepülhet az időben, egészen addig, amikor a jelenleginél még sokkal rétegzettebb város volt. "Óriási átrendeződés lesz – jósolta Mario Coyula, aki Havanna urbanizációs és építészeti területért illetékes vezetője volt a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben. – Kialakul egy jobb módú réteg."
Szélesebb körű hatások is lehetnek. Az eladási lehetőség miatt megszaporodnak a felújítások, ami munkahelyeket teremt. A bankok tevékenységének fellendülése is várható, mivel a nemrég bejelentett szabályok szerint a vásárlóknak bankszámláról kell teljesíteniük a kifizetést. A kormány, amely jelenleg minden ingatlan tulajdonosa, a lakásokat az eladási árra rakódó forgalmi adóért fogja átadni a tulajdonosoknak, amely jelenleg beszedhetetlen, mert a pénzek asztal alatt cserélnek gazdát.
És akkor még nem is szóltunk a kubai emigránsok szerepéről. Bár a tervezet megtiltaná a külföldi tulajdont, az Egyesült Államokban élő kubaiaknak kedveznek az Obama-kormányzat által bevezetett szabályok, amelyek engedélyezik, hogy annyi pénzt küldjenek otthon maradt rokonaiknak, amennyit csak akarnak. "Ez politikailag rendkívül jelentős fejlemény" – magyarázta Peters, aki szerint az amerikai módosítás politikai változásokhoz vezethet az Egyesült Államokban és Kubában is.
"A változások nagysága azonban valószínűleg a Kubára jellemző bonyodalmaktól függ majd. Havannában például – mutatott rá Coyula – nincs üres lakás. Mindegyikben lakik valaki, és a kubaiak lényegében hozzá vannak kötve a lakóhelyükhöz, nem tudnak változtatni rajta."
A 40 éves Elena Acea lakása például több, már-már miniatűr lakrészre oszlik. Az eredetileg két hálószobás lakás ma négy hálószobás, és egy része furnérlemezzel két szintre van osztva. Ott lakik Elena két mostohafia, mindegyik olyan alacsony lakótérben, hogy alig tudnak felegyenesedni benne.
Sok kubaihoz hasonlóan Elena is reméli, hogy lakást tud váltani. Három lakásra szeretné elcserélni a jelenlegit, hogy a 29 éves idősebb fiú családot alapíthasson.
Fenntartások és bizakodások
Bár hivatalosan megígérték, hogy a lakáseladáshoz nem kell engedély, sokan fenntartással kezelik az állam ígéreteit. Vannak, akik arra számítanak, hogy a vásárlóknak előírják majd, hogy öt vagy tíz évig nem adhatják tovább a frissen megvett lakást. Mások azt mondják, hogy a kormány hatalmas adókkal vagy a valutaváltás korlátozásával meg fogja nehezíteni a profit kivitelét az országból.
Megint mások – mint például Ernesto Benítez 37 éves művész – nem tudják elhinni, hogy lesz valóban nyitott piac. "Megállapítanak majd valamilyen négyzetlábárat, és kész" – latolgatta, hozzátéve: természetesen az emberek is meg fogják állapítani a maguk külön árát.
Benítez erősen bízik benne, hogy így lesz. Másfél évvel ezelőtt azzal a nővel, akivel csaknem egy évtizede éltek együtt, szétváltak útjaik. Most mindkettőjüknek új partnere van, és néha kényelmetlenek az éjszakáik. Csak egy keskeny fürdőszoba választja el ugyanis egymástól a hálószobáikat.
A 48 éves Katia González, aki haláluk előtt megkapta szüleitől a lakásukat (Kubában ez lehetséges), szeretne tisztességes áron megválni tőle. Úgy gondolja, hogy a Havanna legjobb részén, a tengerparthoz közel lévő két hálószobás lakás 25–30 ezer dollárt érhet.
A ma még csak a feketepiacon zajló havannai lakáseladásokban általában külföldön, de főleg Floridában élő kubaiak pénze forog. "A Miamiban élő kubai megvesz például egy házat az itt élő unokatestvérének, és amikor nyáron pár hónapra ide látogat, abban lakik" – mesélte a lakásügynök Gerardo, aki csak a keresztnevét volt hajlandó elárulni.
Ez lényegében a Dwight Eisenhower elnöksége idején kezdődött kereskedelmi embargó kijátszása: az amerikai kereskedelmi minisztérium szerint tilos kubaiakkal üzletet kötni, mint ahogy törvényellenes pénzt kapni, jövedelmet szerezni Kubából. A szabályok azonban nem mindig érvényesülnek.
Bimbózó kapitalizmus
A családi tranzakciók száma a Fehér Ház elnéző szemhunyorítása mellett folyamatosan nő. A magánvállalkozások is kapnak segítséget a rokonaikhoz az Egyesült Államokból hazalátogató kubaiaktól. A 2009-ben életbe lépett új szabályozás szerint ők akkor utazhatnak a szigetre, amikor csak akarnak, és korlátlanul küldhetnek pénzt rokonaiknak.
Szakértők szerint a kubai diaszpóra hatására már elkezdődött a társadalom rétegződése Kubában. Az emigránsok tavaly egymilliárd dollárt utaltak haza, és felmérések szerint a hazaküldött pénz egyre nagyobb része a bimbózó kapitalizmus támogatására, az egyéni vállalkozásokhoz szükséges eszközök beszerzésére megy el. A lakásvásárlás engedélyezése tovább fogja növelni a hazajuttatott pénzeket.
A 69 éves Ilda egy öt hálószobás, tengerre néző lakásban lakik. Egy, az Egyesült Államokból hazalátogató kubai házaspár – a külföldiek tulajdonszerzését tiltó szabályokkal nem sokat törődve – 150 000 dollárt kínált érte. "Mondtam nekik, hogy nem adhatom el. Várjuk a törvényt" – mesélte Ilda, hozzátéve, hogy az új törvény megjelenése után is jobban szeretné elcserélni a lakást, hogy biztosítva legyen a lakóhelye. Félelme, hogy nem lesz hova mennie, általánosnak mondható.
Egy vizsgálat, amelyet nemrég végzett Sergio Díaz-Briquets washingtoni demográfiai szakértő, feltárta, hogy Kubában 1,6 millió lakás hiányzik. A kormány szerint a szám közelebb áll ugyan az 500 000-hez, de még az is súlyos gond. Mario Coyula szerint a lakáseladásból befolyó pénzek nem fogják megszüntetni a problémát, mert Kubában gyakorlatilag nem létezik építőipar.
Ami a pillanatnyi helyzetet illeti, a kubaiak megpróbálnak tájékozódni, választ kapni a legalapvetőbb kérdéseikre. Hogyan fog működni a jelzálogrendszer? Mi lesz az adókkal? Mi minősül tisztességes árnak?
Még az is kérdéses, hogyan fognak egymásra találni eladók és vevők. Az apróhirdetések Kubában illegálisak, ami megmagyarázza, hogy az olyan ügynökök, mint José, miért töltik napjaik jelentős részét a piacokon jegyzetfüzettel a kezükben, hogy összegyűjtsék, ki akar eladni, és ki venni. Josénak már két alkalmazottja van, és ha végre az új törvény megszületik, újabbakat akar felvenni, függetlenül attól, hogy legálissá válik-e a tevékenysége, vagy sem. (MTI)
