Amikor a közpénzek csökkenőben, az újraosztásnál a társadalom legszervezetlenebb csoportjai járnak a legrosszabbul. Hogy ez a romákra csak részben igaz, az ama pár civil szférához tartozó szervezetnek is tulajdonítható, mely rájuk is gondot fordít, mint Sepsiszentgyörgyön és környékén például a Caritas, a Diakónia Alapítvány, a Máltai Szeretetszolgálat és társaik, vagy, teszem azt, éppen a Pro Nobis Egyesület, mely az őrkőieket támogató Amenkha Egyesülettel karöltve nem egy sikeres projektet bonyolított le az utóbbi évtizedben. Hogy e szervezet nagyobb figyelmet érdemel annál, mely neki eddig kijutott a közvélemény részéről, arra talán fény derül az alábbiakból.
Egy szuszra
A Pro Nobis különben olyan közhasznú, non profit egyesület, mely szociálisan hátrányos helyzetű célcsoportok javára dolgozik, munkanélküliek, fogyatékkal élők, romák, idősek stb. megsegítésére fogtak össze szociális munkások, pedagógusok, szociológusok, lélektanászok, családterapeuták stb., amikor megalapították. Székhelye is családterápiás központjában van a Gál Sándor utcában, munkakönyves alkalmazottjainak száma pillanatnyilag tizenkettő, pályázati pénzekből, adományokból tartja fenn magát, és partnerségben működik a többi nem kormányzati szervezettel, illetve főleg az önkormányzatokkal. Ismertségét nem utolsósorban lakossági információs irodájának köszönheti, mely egy országos hálózat részeként működik a megyeszékhelyen a villanyrendőr szomszédságában immár tíz éve. Nem árt tudni róla, hogy tizenkét szakterületen nyújt ingyenes tanácsadást. Az egyesület elnöke, Papp Adolf különben a megyei Vöröskereszt vezetője is, ügyvezető igazgatója pedig Kernászt Huba Attila. Nos, ennyit tartottunk fontosnak egy szuszra előrebocsátani magáról a szervezetről, most térjünk rá 2002 óta folyó cigányprojektjei rövid ismertetésére.
A Közösségi Ház
Első romaprojektjüket 2002-ben írták, s az máig a leglátványosabb eredmények egyikét szülte: a várossal együtt akkor hozták létre azt a Közösségi – az őrkői folklór szóhasználatában: Fehér – Házat, melyre a továbbiakat építeni lehetett. A telket az önkormányzat adta, az épület felhúzásának költségeit az egyesület hozta uniós PHARE-alapokból. "Ennek lényege, hogy az emberek számára hozzáférhetőek legyenek olyan szolgáltatások, amelyekért eddig messze kellett menniük, márpedig ők onnan nehezen mozdulnak ki. Kívülállóktól kaptunk érte bírálatot – miért »külön nekik«, ugye –, de fontos, hogy a romák által megfogalmazott igényt elégítettünk ki – állítja Kernászt Huba Attila. Ők ezen keresztül több, számukra fontos intézménnyel tarthatják a kapcsolatot, ott gyülekezni tudnak, ha tanácskozni kell. Ráépítettünk más pályázatokat utólag, így orvosi és fogorvosi rendelőt rendeztünk be. Utóbbiba sajnos azóta sem kaptunk egy vállalkozó fogorvost, de a családorvosi szolgáltatás folyik, az Egészségügyi Biztosítóval közösen létrejött orvosi rendelőben a mai napig ott dolgozik a doktornő mindenki legnagyobb elégedettségére." Említésre méltónak tartja az ügyvezető igazgató egyebek közt a zenetermet is, ahol hangszeroktatás folyik. "Gondoltam, ez közel áll hozzájuk, esetleg munkalehetőséget is nyújt. Ötvös Jóska is onnan származik, aki a Sugásban prímás. Amíg nem volt pénzszűkében, a Népművészeti Iskolából kijárt egy tanár, tudtommal három gyerek hegedűoktatása ma sem szünetel" – mondja.
A személyi okmányok
Az egyesület legfontosabb következő projektje azokkal a személyi papírokkal kapcsolatos, melyek nélkül az őrkőiek jó része amolyan társadalmon kívüli állapotban vegetált egy évtizedig.
– Felmérést készítettünk, és kiderült, hogy ezek az emberek azért nem részesülnek egy csomó juttatásban, mert nincsenek okirataik. Nem kapták a gyermekpénzt, gyermekeiket nem írták be az iskolába, óvodába, mert születési bizonyítvánnyal sem rendelkeztek. Ezeket, továbbá a házassági leveleket is több évi munkával kiállíttattuk, nagy vonalakban ezzel készen lennénk, bár a projekt befejezése óta újabb esetek gyűlhettek fel.
Ezt tehát alkalomadtán folytatni kellene. Az egyesület különben a megye hét másik cigánytelepére is kiterjesztette projektjét, így Nagyborosnyóra, Árapatakra, Hidvégre, Köröspatakra, Bölönpatakra.
Nagy gondot most azonban a lakhatási okmányok hiánya okozza, melynek többrendbeli oka van. Az őrkőiek utcahálózaton kívül épült házai ugyanis nincsenek telekkönyvezve. Egyelőre tisztázatlan az is, mely terület tartozik a városhoz, melyik a hadseregé. E fogas kérdés megoldása után Kernászt úgy látja, a város koncesszióba adhatná a telkeket, s ezzel jogilag megoldható lenne a kacifántos gond. Mivel övezeti rendezési terv már készült – igaz, a folyamatos építkezés miatt kiigazítandó már –, a kérdés megoldásához hozzá lehetne kezdeni. Megszívlelendő tanulsága egész munkájuknak, melyet így fogalmaz meg:
– Bármit lépünk, előbb mindig velük kell konzultálni, s akkor nem lesznek problémák. Mára kineveltünk egy olyan csapatot az Őrkőn iskolát végzettekből, akikre hallgatnak a többiek, akik másképp látják már a világot, és akikkel lehet konzultálni. Sajnos, némelyek itt is hagyhatnak, mint történt legutóbb, mikor az, aki egyenlő félként tudott bárkivel tárgyalni, kivándorolt Svédországba. Most Ötvös Viktor vette át a vezetést, s a fiatalok közt én már látok két-három olyan egyéniséget, aki továbbviheti a munkát.
Ennek kapcsán a legörvendetesebbnek azt tartja, hogy mára sokan olyanok is elvégzik a nyolc osztályt, akiknek a szülei még írástudatlanok voltak.
Idevágó terve az egyesületnek, hogy egy esetleges csatornázási-vízhálózati munkálatban szívesen vállalna partnerséget. Nevéhez főződik különben a szelektív szemétgyűjtő kialakítása az Őrkőn, melyet sikeresen működtet a Tega.
Szeretnének dolgozni
Annyi év alatt általánosabb szempontok szerint megfogalmazható további, átfogóbb tervek szolgálatába is szegődne a Pro Nobis Egyesület. Fonáknak tartják a sokat hangoztatott érvet, miszerint "nem akarnak a romák dolgozni" addig, amíg a munkalehetőségeket sem teremtettük meg számukra. A Tega alkalmaz romákat, s ehhez hasonló példákra lenne még szükség. Az őrkőiek hagyományos foglalkozása, a téglavetés fölött eljárt az idő. A régi vajda, Dima Dániel és szülei tekintélye különben azon alapult, hogy ezt szervezték meg a század elején. Mára más szakmákat kellene találni, s emiatt egyoldalúnak találja Kernászt Huba azt, hogy mezőgazdasági gépész vagy ehhez hasonló képzésben részesítsék őket, arra ugyanis nincs kellő kereslet. Fémhulladék-gyűjtés megszervezésére tettek kísérletet, valamilyen kötetlenebb formájú tevékenység kellene. Nem véletlen, hogy amiből sok őrkői él, a külföldi munka, a házaló kereskedelem – újabban Lengyelországban, Csehországban, Szerbiában –, az fekszik nekik. Le kellene szerelni a helyi munkaadók bizalmatlanságát is irántuk, mert aki külföldön fizikai munkát vállal, az itthon is el tudja azt végezni. "Ha az osztrák, a német boldogul velük – paradicsomot szednek neki –, az itthoniak miért nem?" A szakképzésből mindhárom szakiskola és líceum kivehetné a részét, hogy az őrkőiek e tekintetben is többet nyújthassanak. Ne feledjük, a régi rendszerben több vállalat foglalkoztatta őket, és eléggé változatos területeken. Ők a kiváltságosak, akiknek ma nyugdíjuk van, ami "óriási dolog" az Őrkőn. A mai fiataloknak pontosan ez fog hiányozni öregkorukra: a támaszt jelentő nyugdíj.
De társadalombiztosításról csak a legális munkavégzés rendszerébe való beilleszkedés után lehet beszélni – ettől pedig még távol állnak a romák helyben, de országosan is.
.jpg)
