A kézdivásárhelyi asztalitenisz minden kétséget kizáróan a város legeredményesebb sportágai közé tartozik (e pillanatban a cselgáncs előzi meg, ami a hazai éremgyűjtést illeti, de a nemzetközi teljesítményekben, köszönhetően Kanabé Szilárdnak – egy ezüst- és két Balkán-bajnoki bronzérmes –, az asztalitenisz kerül az élre). Nem véletlenül.
Azon kevés sportágak közé tartozik, amely immár évtizedek óta egy szakember – s ez a szakember Dobolyi Aladár – tudására, felkészültségére, komolyságára, hozzáállására, űgyszeretetére alapoz. A hosszan tartó, kemény munkának köszönhető, hogy a sportág eredményesen tudta átvészelni "székháza", asztalitenisz-csarnoka hosszan tartó renoválását, korszerűsítését. E periódusban is tudott bajnoki címeket szerezni, tudott profi játékosokat – Turóczy András, Bedő Zoltán – adni például a németországi Bundesligának, tudott nemzetközi kapcsolatokat életben tartani – gondolok itt az immár közel tíz éve (ha jól számolom) tartó franciaországi kölcsönös vendéglátáson alapuló kapcsolatra, az újdivékire, a magyarországi kapcsolatokra... Nemrég éppen Franciaországból, egészen pontosan Mont Saint Aignan-ból tért vissza Dobolyi Aladár együttese.
– A tízéves kapcsolatot ünnepeltük meg most, ottjártunkkor – mondja Dobolyi mester. – Egy évben mi megyünk, a következőben ők jönnek, aztán megint mi megyünk, s így tovább. Betekintést nyertünk Franciaország történelmi nevezetességeinek hálózatába, élmény volt az Eiffel-toronyból lenézni Párizsra, látni a Notre Dame-ot és a szebbnél szebb természeti szépséget, érdekességet. Aztán minden látogatást versennyel zárunk. Most jubiláltunk, megünnepeltük a tízéves kapcsolatot. A jubileumi rendezvényt (éppen azért, mert jubileumi, nyílt verseny, open volt) Kanabé Szilárd nyerte, a 3. helyen Kiss Balázs végzett, a legjobb gyerekjátékos címet és a vele járó serleget Medvés Antal kapta. Na de túl a franciaországi vendégszereplésen, augusztus közepén részt vettünk a karcagi Szent István Kupa nemzetközi versenyen, ahol Sükösd Roland remekelt, megnyerte a serdülő korosztály egyéni és fiú páros versenyét, az ifjúságiak egyéni viadalán pedig bronzérmet szerzett. A kicsik – Medvés Antal, Opra Szabolcs, Csiszár Krisztián, Dobai Botond... – a maguk rendjén a hónap utolsó hetében Besztercén vendégszerepeltek, és jól.
– Mennyi időt töltöttetek Franciaországban?
– Egy hetet. Túl a jubileumi rendezvényen tartottunk egy közös edzést is.
– Kik képviselték Kézdivásárhelyt, na és természetesen a Nagy Mózes Sportklubot?
– Velem voltak: Barti Szilárd, Kiss Balázs, Kerekes Barnabás, Medvés Antal, Csiszár Krisztián, Opra Szabolcs, Dobai Botond, Gyergyai Zita, Vass Beáta, Kovács Szilvia, Kanabé Szilárd, Barti Loránd, Dombai Hunor, Józsa Irén franciatanárnő, a tolmácsunk.
– Az itthon maradottak?
– Lelkileg készültek, hangoltak az új idényre.
– És az mikor kezdődik?
– Szeptember 9–11-én Konstancán az Iskolás Sportklubok ifjúsági és serdülő korosztályú asztaliteniszezőinek egyéni országos döntőjével. Az ifjúságiak bajnokságán Kanabé Szilárd és Dombai Hunor, a serdülőkén Sükösd Roland képviseli a Nagy Mózes Sportklubot. Aztán szeptember 16-án a legkisebbek Medgyesen részt vesznek az Erdélyi Klubok Kupája vetélkedőjén, a 8–10 és a 11–13-as korosztályúak versenyén. Fiúk, leányok egyaránt asztalhoz állnak.
– Szóljunk az előttetek álló csapatversenyekről is.
– A Nagy Mózes Sportklub csapata továbbra is az A-osztály mezőnyében szerepel. Na de ezt az új bajnoki évben új rendszerben szervezi meg a szövetség, ami azt jelenti, hogy két nyolcas csoportban kezdjük meg a maratoni küzdelmet egy őszi és egy tavaszi idénnyel, majd ezt követik a rájátszások az 1–4., 5–8., 9–12. és 13–16. helyekért. Az első két helyezett automatikusan feljut a Szuper Ligába, a 3–4. helyezettek selejtezőn vesznek részt a Szuper Liga 5–6. helyezettjeivel.
– Mit tudsz a két profi játékosról?
– A tegnap este beszéltem telefonon Turóczyval, s többek között elmondta a napi edzésprogramjukat: 7 km-es futással indították a napot, következett egy harmincperces gyorsító edzés asztalnál, technikai elemek gyakorlásával, majd jött egy húszperces adogatás-gyakorlás, aztán 10–12 óra között edzés, 16–18 óra között újabb edzés, és végül a sorozat záróprogramja, a 20–21.30 óra közötti tréning.
– Franciaországban, Magyarországon, Csehországban voltatok az idén, a Vajdaságba, azaz Szerbiába nem szoktatok járni?
– Jó hogy rákérdeztél, most kaptam meg a meghívót a vajdasági Adára, ahol rangos tornán kell részt vennünk, azzal a kikötéssel, hogy vigyük magunkkal a két profit, azaz Turóczy Andrást és Bedő Zoltánt is. Ők ketten csatlakoznak Kanabé Szilárdhoz és Kiss Balázshoz. A rendezvényre december 18-án kerül sor.
– Milyen érzés ebben a szép, tiszta, felújított csarnokban dolgozni?
– Csodálatos. De ezt nem csak én, a játékosaim is mondják.
– Még egy hét, és kezdődik az új tanév. Új tervek, új feladatok várnak a tanárokra, tanulókra, a sportklubra egyaránt...
– Így igaz. Elképzelések, tervek mindenik szakosztályunk esetében adottak, de a beiskolázási tervet még nem ismerjük. Az ideális az lenne számunkra, ha mind a hat szakosztályunk életben maradna. Mind a hat sportágunk bázisháttere, emberanyaga adott, szakemberben sincs hiányunk, dolgozni szeretnénk, hogy teljesíthessük a város sportéletének elvárását az utánpótlás-nevelés terén.
