A berlini Reichstagot nem volt alkalmam látni a negyvenes évek elején sem egyszerűen, sem feldíszítve, bármennyire is kíváncsi lettem volna, hiszen később születtem, ellenben a nyolcvanas években a sepsiszentgyörgyi szakszervezetek művelődési házán számtalanszor megcsodálhattam Ceauşescu óriási méretű képmását, de még ő sem tudta annyira megölni azt az épületet.
Ehhez kellett fellendülő társadalmunk Brüsszelbe készülő, új honfoglaló csapata a Képtár oldalára, hogy kiderüljön, honatyáink hiányoztak arról az óráról, amikor a politikai giccset tanították. Városrendezésünk pedig meg sem mukkan. Nemrégiben Christo, bolgár származású képzőművész a túlkapás figyelmeztetőjeként rövid időre becsomagolta a Reichstagot.
Nekünk pedig szenzációért ki sem kell tennünk a lábunkat városunkból, mert a helyszínen közlik, hogy egy grandomán plakát túlnőtte az épületet, vagy nem a plakát nagy, a város túl kicsi.
Hát harcoljunk azért, hogy politikusaink lovon induljanak honfoglalni a belga fővárosba, mert elég sok kóvályog környékünkön bevonulási alkalomra várva. Választottjaink pedig egy cseppet húzzák össze magukat, mert nálunk a lovak is lóarányosak, csak a szereplők nőtték ki a nyerget.
Épületeink pedig tényleg aprók, ezért induláskor vigyék magukkal kiakasztott förmedvényüket. Becsomagolva.
