Szűkebb (és tágabb) hazánk legfontosabb, legelterjedtebb és legtöbb felhasználású gyümölcse (az alma mellett). Ritka helyzet, de elmondhatjuk, hogy Románia a világ első szilvatermesztő országa.
A nemes szilva (Prunus domestica) őshazája Közép-Ázsia és a Fekete-tenger térsége, Európa egész területén a római birodalom idején terjedt el – igen hamar a faj ritka ellenálló képessége és igénytelensége miatt. Gyümölcse ugyan szegény vitaminokban (pl. mindössze 6 mg/100 g a C-vitaminja), de gazdag szénhidrátokban (cukorban és rostokban). A Romániában összefoglaló névvel jelölt besztercei szilva ezekből 13, míg a ringlók 14 mg-ot tartalmaznak 100 g-onként. Hangsúlyosan sok bennük a kálium (pl. az aszalt szilva 820 mg/100 g), amely elem igen fontos szervezetünk nátrium-káliumegyensúlyának fenntartásában, de ismert vízhajtó is. A többi gyümölcshöz hasonlítva energiaértéküket, a mintegy 19 százaléknyi szerves anyagnak betudhatóan nagynak és ezért "laktatónak" tartjuk. Így a vörös szilva 49 kcal/100 g, a beszterceié 58 kcal, a ringlóé 61–64 kcal. Kevesebb vizet tartalmaz, tömegének mindössze 84–85 százaléka. Gazdag rostanyaga alkalmassá teszi béltisztításra és székrekedés feloldására. (Este vízbe tett aszalt szilva levét reggel meginni, "megoldja a gondjait".)
Ma már rengeteg fajtát állítottak elő a nemesítők, csak a legismertebbeket említjük. A besztercein kívül a Tuleu gras (gyakori a piacokon), az Ageni, az Althan ringló, a cukorédes zöld ringló (I. Ferenc francia király felesége, Reigne Claude nevéből magyarosodott ringlóvá), Anna Spath, Stanley stb. Legérdekesebb a kajszilva (plumcot), amelyet Luther Burbank amerikai nemesítő állított elő a kajszi és a szilva hibridjeként. Barack nagyságú, gömbölyű, kívül-belül vörös, magvaváló. Két közeli rokona a sárga, pirosra érő cseresznyeszilva (mirobalan) és a kökény, mint a feltételezett nemesítésre, illetve kiinduló alanynak szánt fajok. A kökény (Prunus spinosa) lehetett a mai szilva "ősanyja". A kökényszilvát nálunk is (gras romanesc), de főleg Dél-Európában termesztik.
A szilva hasznosítása nem ismer határokat. Nyersen, lekvárnak (cukor nélkül!) feldolgozva, aszalva, húsok mellé vagy kompótként fogyasztjuk, és ebből készül a híres hungarikum, a szilvórium-szilvapálinka (38-tól 50 százalékos alkoholértékkel). Emlékszem, az 1946/47-es nagy szárazság idején a kertünkből szüretelt szilva volt a mindennapi iskolai tízórai vagy a túróhelyettesítő a puliszkához.
