Kedd este a baróti művelődési ház kistermében a hajlott kora ellenére szellemileg és testileg is friss nagykanizsai Rózsás Sándor a szovjet fogságban töltött kilenc esztendőről vallott a népes érdeklődő seregnek.
Bevezetőként az "elvtársak" társadalmát ismertetve, a politikai terrorról, a nyomorba döntött milliókról és a megfélemlítésekről szólt, majd kirakatperének néhány momentumát elevenítette fel. Mint mondotta, azt kellett tapasztalniuk, hogy a szovjetek a köztörvényes bűnözőknél is veszélyesebbnek tartották őket – s úgy is viselkedtek velük –, de a magyar hatóságok sem látták szívesen visszatértüket. Mindannak ellenére, hogy mennyi szenvedést kellett megélniük, miközben fagyban és kánikulában építették a szocializmust, majd itthon is sokáig megfigyelt és másodrendű polgárnak számítottak, egy pillanatra sem merült fel benne 1956-ban, hogy elhagyja szülőföldjét: a kilenc év fogságban is leginkább a honvágy gyötörte, így nejének amerikai rokonsága és a jövendőbeli örökség sem tudta rávenni arra, hogy ismét távol kerüljön hazájától.(hecser)
