Itt köszönöm meg a hivatal munkatársainak a gyors eljárást: leültették, és percek alatt kihívták a rendőröket, úgy jött haza két rendőrautóval. Kiskorú, iskolás gyermekről van szó, nem tudtak minket, szülőket bekéretni? A motorbiciklit elkobozták, pedig az eladó olasz papírja is megvan, és mégis úgy állítják be, mintha a fiam lenne a tolvaj. Hát neki elég kár az a 3700 lej plusz mindenféle beíratási költség, amit kifizetett. A rendőrségen azt mondták, majd értesítenek, hogy mi lesz, de két hétig nem történt semmi, és mi tudni szeretnénk, hányadán állunk, és mikor kapjuk vissza a járgányt?
KERESZTES ANNAMÁRIA, Sepsiszent­györgy. Olvastam, hogy a Trident hipermarket húsfeldolgozó részlegét bezárták, mert a munkakörülmények nem olyanok voltak – hát erről magam is tudok egyet-mást, 2009. decemberétől 2011. áprilisáig ott dolgoztam. Akkor minden indoklás nélkül kitettek, de három hónapi fizetésemmel azóta is tartoznak. Azért fordulok a nyilvánossághoz, mert a hivataloknál semmire sem mentem. Először a munkáról: sokszor kaptunk olyan húst, amin nem volt hatósági pecsét, és sokszor volt büdös is, de minden a polcokra került, befűszerezték, -fokhagymázták, és mindenen spóroltak, a szállítókocsin sem volt hűtő, nem tudom, hogy nem látták mindezt az állat-egészségügyiek. Minket hivatalosan négy órára vettek fel, de minden második nap 12–14 órát húztunk le, olyan is volt, hogy reggel hétkor bementem, és este 11 után indultam haza. Jöttek néha ellenőrök, de nem tudom, mit néztek, nekem azt válaszolták a munkaügyi felügyelőségről, hogy semmi nem igazolja a túlóráimat. Hát azt számolták-e össze, abba a mindig nyitva tartó áruházba hány ember kellett egyfolytában, és a személyzet félnormáit összeadva mennyit lehetett volna nyitva tartani? A fizetésünk felét is ott kellett levásárolni, és azt sem tudjuk, hogy milyen járulékokat fizettek a béreink után, mert amikor kértem, hogy tegyenek munkanélkülinek, azt mondták, nem lehet. És az elmaradt járandóságomat sem akarják kiadni, pedig egy munkatársam még az áprilisi ebédjegyeimet is látta, vajon azokkal mi lett? Nem egyedül vagyok ilyen helyzetben, eddig tízen szövetkeztünk, hogy bepereljük a céget, és meg is tesszük. Hallgattam volna, ha kifizetnek, de eleget átvertek engem is, mást is, legyen már egyszer vége.
SEBESTYÉN JÚLIA, Sepsiszentgyörgy. Azt hiszem, sokunknak közös gondunk a lakótársulási ügyintézők önkényeskedése. A 15-ös társulásnál sem lehet semmit megtudni, ködösítő válaszok, mindenkinek más-más magyarázat jár egy-egy kérdésre, tájékoztatás nincs, gyűlésről nem is hallottak. A javítások csak részlegesen és felületesen készülnek el, a pénzbegyűjtés az egyetlen elfoglaltság, még az évenkénti vízóra-ellenőrzések is elmaradnak, mert a gondnok úr nem kíván a kagylók alatt bujkálni. Ideje lenne megszüntetni ezeket a lakótársulásokat, tudnánk nélkülözni ezt a szolgáltatást. Így is egyénileg fizetjük a gázt, villanyt, a vizet is elbírnánk, mi szükség van itt ügyintézőre? Az ingatlanok adminisztrációját szakcégre lehetne bízni, számon lehetne kérni, míg ezek az adminisztrátorok senki hatáskörébe nem tartoznak. Állítólag mi, lakók neveztük ki őket, ezért rajtunk áll az elbocsátásuk is. Mire várunk még?
GÚZS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Július végén Brassó felé kerékpároztam a frissen aszfaltozott Păiuş David úton, és nagy meglepetésben volt részem. A keskeny járda mellett húzódó kanálistetők 15–20 cm mélyen lent marad­tak az úttest régi szintjén, és ez most, szeptemberben is így van. Megszámoltam: 24 aknatető-gödör van az egyik oldalon, és 22 a gyárak mellett. Néhány ilyen gödörbe ugyan tettek figyelmeztető jeleket az illetékesek, de azokat hamar elsodorta a forgalom. Mint öreg kerékpáros, elképzeltem, milyen veszélyt jelentene egy ilyen lyukba behajtani, főleg este: biztos esés lenne az útestre, ahol akár el is gázolhatják az embert a mindig siető nehézgépjárművek. Egy ilyen esés után kétféle lehetőség adott: kórház vagy temetkezési vállalat. Csak remélni lehet, hogy még a tél beállta előtt szintbe hozzák a csatornafedőket.