Ki ne hallott volna a török turizmus magas színvonaláról, a teljes ellátásos földi paradicsomról? Hisz csodával határos az, amit pár száz euróért nyújtani tud a török társadalom ezen a téren. Minden, mi szem-szájnak ingere, királyi menyegzőhöz fogható étel, ital, fürdőzés, hajózás, repülés, szórakoztatás reggeltől estig...
Mégis, ha boldog vakációnk józan pillanataiban netalántán hajlandók vagyunk egy kicsit kíváncsiskodni arról, hogy miként tudják török barátaink mindezt megvalósítani, hamar úrrá lesz rajtunk a keresztényi lelkiismeret-furdalás. Könnyen megfigyelhetjük, hogy a szépen kigömbölyödött, párnás-hájas turistavendégek között sportos, vékony, aránylag fiatal férfiszemélyzet szorgoskodik állandóan a 40 fokos hőségben. Érdeklődésünkre megtudhatjuk, hogy munkaprogramjuk napi 13 óra (ebből egy óra a pihenő), heti hat napon, két váltásban, legfeljebb 300 euróért. Micsoda lemaradottak! Akárcsak nagyapáink: virradatkor kelnek, imával kezdik és azzal is végzik a napot, főiskola nélkül megtanulnak írni-olvasni, asszonyaikat pedig otthon tartják, három-négy gyermek nevelésére. Most értettem meg, miért nem vették fel Törökországot az Európai Unióba: nagyon messze állnak az uniós elvárásoktól. Való igaz: ennek a generációnak ki kell halnia ahhoz, hogy a minimális elvárásoknak megfeleljen az ország. Ilyen gyenge szakszervezettel és kemény munkaprogrammal egyszerűen nincs mit kezdeni az unióban...
Mi, európaiak azonban tudnánk szolgálni egy-két jó tanáccsal a felzárkózáshoz. Ha török testvéreink felvételüket kérik az EU-ba, elsősorban több bankot és sok-sok főiskolát kell létrehozniuk, erős szakszervezeteket és emberjogi hivatalokat, amelyek gyorsan betiltanák a muzulmán reggeli ébresztőt. Rögtön utána be kell zárni a gyárakat és fel kell számolni a mezőgazdaságot. Továbbá: csökkenteni kell a gyermekvállalást számban, de növelni minőségben, azaz mindenkinek legyen legalább egy főiskolai oklevele. Így nem kellene olyan korán kelnie, és szépen amerikai mintára gömbölyödne, mert valahogy nem lenne ideje reggeli imára. Az esti ima szerepét a tévéműsorok vennék át, és a vallási élet összevegyülne a családi mulatságokkal. Az EU-s jövőt biztosító politikusok saját maguktól kifejlődnek, és elszívják az olajat a muzulmán gépezetből. Így már rögtön felvennék Törökországot is az EU-ba, a csatlakozáskor pedig nyugodtan kitehetik a hatalmas turistaparadicsomokra a táblát: ELADÓ!
CSISZÉR LŐRINC ÁBEL
