A hagyományt követve Kisboldogasszony napján reggel fél hétkor a baróti keresztalja a katolikus templomtól indult a temető mellett álló, Szűz Mária tiszteletére emelt kápolnához búcsút tartani.
Az 1755-ben emelt kápolnában Pap Márton káplán arra kérte a híveket, nézzenek magukba, tekintsenek végig életükön, s mérjék fel, milyen jó, Istennek tetsző, illetve a hittel nem összeegyeztethető dolgokra mondtak igent. A mai társadalmat önzőnek nevezte, olyannak, melyben mindenki csak a mindenáron érvényesülni akarást tartja szem előtt, s közben mind hátrább sorolják a legfontosabb értékeket. "Mindinkább az együttélést választják a fiatalok, ám a házasságot, a valódi családalapítást, azaz a gyermekvállalást és az egymással való törődést már nem igénylik. Nem akarják vállalni, hogy apákká és anyákká váljanak, az élet forrásai legyenek" – mondotta Pap Márton. Az áldozást követően az egyházközség zászlói alatt zenével vonult a főtérig a mintegy száz baróti hívő. (hecser)
