Hibátlan és a fajra jellemző példány a Veresvíz tájékán begyűjtött gyilkos galóca (Amanita phalloides). Olvasóinknak azért mutatjuk meg, hogy minél messzebbre kerüljék el, s ezáltal a halálos mérgezés veszélye is elháruljon.
Méreganyagai, az amatoxinok és fallotoxinok elsősorban a májat károsítják, a sejtmérgek rombolása ugyanis visszafordíthatatlan. Egyetlen közepes példány már halálos lehet, főleg hogy a kezdeti tünetek (hasfájás, hasmenés, hányás) elég későn, az elfogyasztás után 4–16 óra múlva jelentkezhetnek, amikor a méreg már felszívódott.
A gomba a lomb- és fenyőerdőkben egyaránt előfordul júniustól szeptember végéig, olykor tovább is, az időjárás függvényében.
Miről ismerhetjük fel? Ha tövestül szedjük ki, a puha tapintású, a tönk alját burkoló "bocskorról" már felismerhető. Tönkje "kígyóbőrös" rajzolatú, lelógó, nagy gallérja fehér, hasonlóan a lemezeihez. A kalap színe változó, zöldes, világos okkerszínű, sárgás futtatással. Akik mérgezést szenvedtek tőle – napjainkban is 30 százalékban halálos –, a galambgombákkal (nincs se bocskoruk, se gallérjuk), a fehéres színű, ehető tarlógombákkal (szabad füves kertekben, parkokban, de nem erdőkben fordul elő, nincs bocskora, gallérja, gyűrűszerű) téveszthették össze.
Valamennyi gombakedvelő és -gyűjtő számára első számú szabály: ismerd meg tévedhetetlenül a gyilkos galócát!
