Mindjárt az elején érdemes leszögezni: roppant nehéz tisztán látni Verespatak ügyében. A megállapítás nem csak laikusokra érvényes, de a szakemberekre is, gazdaságiaktól a zöldekig.
Az aranyprojekt megvalósításának vonzása óriási, hiszen a nemesfém az emberi civilizáció kevésbé válságosnak ismert időszakaiban is delejesen hatott, nem beszélve olyan esetekről, mint a mai, amikor a költségvetési hálón több a lyuk, mint az összefüggő rész. A magánemberi hívságokról nem is beszélve.
Könnyű volna kritika nélkül hitelt adni a természetvédelem, a zöld lobbi érveinek is, ám ismerve a mozgalom mai, egyre erősödő érdekérvényesítő képességét, gondolkodó ember számára szinte kötelező feladat mögötteseket keresni. Annál is inkább, mivel nem egy korábbi példa élteti a gyanút, hogy az esetenkénti viharoszöld offenzíva egyéb gazdasági érdekek számára igyekszik előkészíteni a terepet. Így hát az érdek nélkül nézelődő ember inkább az aludttejet is megfújja, mintsem akaratlanul is szekértolója legyen bármilyen tábornak.
Azt azonban talán joggal várja el, hogy legalább azok próbáljanak kapaszkodót nyújtani a kérdésben, akik tűzközelben, jóval több információ birtokában elemezgethetik a helyzetet. Annál is inkább, mivel a román kormány két, az ügyben egészen közelről érintett minisztériumát irányítja RMDSZ-es tárcavezető. Ezért aztán egészen mellbevágóan és értelmezhetetlenül hangzott, amint Kelemen Hunor, a hazai művelődés és örökségvédelem első emberétől – nem mellékesen az RMDSZ elnökétől – hallhattuk immár nem először, hogy a szövetségnek nincs egyértelmű álláspontja Verespatak ügyében, és egyformán elképzelhetőnek tartja a gazdasági, illetve a zöld érdekek győzelemre jutását.
Nincs könnyű helyzetben az RMDSZ, és ez nem csak a Verespatak kérdéskörére értendő. A kormányzásban való részvétellel járó állandó politikai lavírozási kényszer, a kisebbségi érdekek képviselete önmagában is nehéz teher. Az arany ügye azonban olyan világkirakatban álló kérdés, amelyben súlyos hiba lehet sodródni az árral, s éppen odaloccsanni, ahová politikai centrifugális erő, vagy kormányon maradás, vagy korábbi számlák törlesztésének béklyója kényszeríti. A Verespatak ügyében – a berkeken belüli viták ellenére is – arctalan RMDSZ olyan lejtőre engedte sodortatni magát, amelynek alján be nem látható mélységű szakadék tátong. A verespataki kitermelés engedélyezése vagy blokkolása nem pusztán a kormány iránti lojalitás kérdése, olyan horderejű ügy, amely döntően befolyásolhatja az RMDSZ jövőjéről dönteni hivatott játszmát.
