ZSUFFA LEVENTE, Kovászna. A szeptember 9-ei Háromszékben Mit vétett Barót? címmel megjelentekhez szeretném hozzáfűzni a következőket: ez a diszkriminatív RMDSZ-es politika nem új keletű, komoly "hagyományai" vannak.
2000–2008 között Kovászna is a "büntetett" településekhez tartozott, a központi alapokból leosztott pénzekből mindig községhez sem méltó összegeket kapott, csak azért, mert független polgármestere volt. A hiba akkor is, most is az, hogy a kormány nem közvetlenül az önkormányzatokhoz juttatja el ezeket az alapokat, hanem a megyei tanácsokhoz, lehetőséget adva nekik a basáskodásra, egyesek politikai bosszújának érvényesítésére. Furcsa, hogy a választásokon a megyeháza jelöltjeinek minden település szavazatára szüksége van, de amikor adni, kell, akkor a politikai kritériumok érvényesülnek. Többször elhangzott már, hogy Kovászna megyében magyar polgármester csak RMDSZ-es lehet, akkor is, ha netalán alkalmatlan. Vajon az elkövetkezőkben is így lesz, vagy változik valami pozitív irányban?
VASS IMRE, Szentkatolna. Egyik hétvégén egy román családi barátunknál voltam, amikor az egyik tévécsatornán C. V. Tudor zagyva hadarására figyeltem fel. Többek között telefonbeszélgetést folytatott Asztalos Csaba kormánytisztviselővel is az országunkat veszélyeztető magyarságról, székelységről. A néptribün mögött Románia térképe díszelgett piros-sárga-kékben, közepén a kis Székelyföld piros-fehér-zöldben. Nem tudom, Asztalos Csaba miért tartja méltónak a párbeszédet egy ilyen hőbörgő alakkal, akit román házigazdáim is megmosolyogtak. Nem sok a józan, épelméjű politikus Romániában, bár azért akad – ilyen sok mocskot végighallgatni azonban kár. Az ilyen Tudoroknak nem félniük, hanem örülniük kellene, hogy sikerült ennyire összezsugorítaniuk az erdélyi magyarságot. Vagy talán attól fél, hogy a lopott holmi visszaszolgáltatik jogos tulajdonosának? Inkább, mint attól a kevés, kiszolgáltatott magyarságtól. Vagy mégis?
FERENCZ ALBERT, Sepsiszentgyörgy. Az albán származású, Nobel-békedíjas Teréz Anya Indiából küldött önkénteseket a sepsiszentgyörgyi roma lakosság megsegítésére. A gyermekekkel érnek is el eredményeket az apácák, de ez nem elég, jó lenne, ha mások, például a roma képviselők is odafigyelnének saját közösségükre, és tennének is valamit azért, hogy ne csak nemkívánatos, kitaszított tagjai legyenek a társadalomnak, hiszen nagyon kevés az a kivétel, amely megérdemli a tiszteletet.
