Thaiföldet nevezik a mosoly országának is, de a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely tagjai inkább vélik a bölcsek országának, mert szerintük az ott élők akkora életbölcsességgel rendelkeznek, amilyent az európai ember nem ismer. Hazatérésük után arról tájékoztattak, a továbbiakban ezt a tapasztalatot is felhasználják a fiatalokkal szervezett foglalkozásokon.
Fazakas Misi, az Osonó rendezője harmadszor járt a thaiföldi Moradokmai Színházi Központban, a nyáron két társával, Bartha Loránddal és Mucha Oszkárral utazott a távol-keleti országba. A másfél hónapos színházi munka célja kettős volt: átadni a thaiföldieknek azt a munkastílust, mely az Osonó több előadását vitte sikerre, és megtapasztalni, majd hazahozni és továbbadni az alázaton, tiszteleten alapuló szemléletet, ami a mai ember értelmezésében annyit jelent, figyeljünk egymásra, hallgassunk a nálunk bölcsebb emberekre.
Ottlétük alatt, a helyiekkel közösen összeállított előadásban azt fogalmazták meg, milyen fontos, hogy a globalizáció hatása ellenére is megőrizzék saját értékeiket, visszataláljanak a kiveszőfélben lévő hagyományaikhoz. A Carnival című előadást bemutatták több iskolában, egyetemen, és azt is tapasztalták, milyen nagy mértékben támogatja az állam a fiatalok művészeti nevelését. A tiszteletadás nem csak a korosztályok között, valamint mester és tanítvány kapcsolatában nyilvánul meg, hanem az európai ember vonatkozásában is, amit Bartha Loránd a kisebbségi léttel állít párhuzamba, és amelyről úgy véli, a társadalmi hierarchiában egészséges, abban a tekintetben ellenben sántít, hogy a követni való modellt nem maguk közül állítják, hanem Európából, Amerikából importálják.
