Amikor Esterházy János megszületett, Budapest, Pozsony és Prága még egy államszervezethez, a Monarchiához tartozó város volt. Most, amikor napfényre került az Esterházy földi maradványainak elhelyezésére vonatkozó dokumentáció, e három főváros az Európai Unió keretében ismételten egy közös értékrendet valló szövetség tagjává vált. Remélem, a három ország fiaiban ― beszéljenek bármely nyelven is ― ismét megérlelődik az egy közös hazához való tartozás tudata.

Prágai, majd pozsonyi tevékenysége során Esterházy János a csehszlovákiai magyar kisebbség identitása megőrzéséért szállt síkra. A magyar népcsoport jogegyenlőségéért folytatott küzdelme az emberi jogvédelem körébe tartozott, éppúgy, mint a lengyel menekültek magyarországi befogadása ügyében tett lépései, vagy a zsidóellenes törvény egyedüliként való elutasítása a pozsonyi parlamentben. Nem az itt élő népek, hanem az azokat megnyomorító ideológiák, a nácizmus és a bolsevizmus ellensége volt. Krisztusnak szentelt életű, hívő politikusként másképp nem is cselekedhetett volna.

Karel Schwarzenberg herceggel a közösen elszenvedett sors hozott össze bennünket Bécsben, ahová a kommunizmus üldözöttjeiként, mindenünket elvesztő menekültekként kerültünk. Hálás vagyok neki, hogy ígéretét beváltva felkutatta apám hamvait, és személyesen kísért el az azokat befogadó tömegsírhoz a motoli temetőbe.

Mostani sírhelye méltó Esterházy földi pályafutásához. Szellemi hatása élő marad Prága felől is. Hamvai megtalálása és tiszteletének lehetővé tétele alkalmat ad a Prága és Budapest közötti kézfogásra, s remélem azt is, hogy e kézfogáshoz Esterházy szűkebb hazájának fővárosa, Pozsony is csatlakozni fog egyszer.

Esterházy Alice (Országos Sajtószolgálat)