Hetedik éve tákolják a sepsiszentgyörgyi megyei kórházat, s jó esetben még két esztendőbe is beletelik, míg elkészülnek vele. Közben legalább három magyar egészségügyi miniszter töltött hosszabb-rövidebb időt Románia kormányában, ígérgettek is – igaz, immel-ámmal, ezt-azt –, de eddig legalábbis inkább csöppent, mint csurrant az irányból a pénz.
A megye vezetőinek meg fontosabb egy-egy reprezentatív épület felújítása, mint a kórház. Mert tehetős, s egyelőre még bizonyára egészséges fiatalemberek, megtehetik. Pédául évekig kilakoltatással fenyegették Sepsiszentgyörgy egyetlen, megyei tulajdonban lévő fogászatát, s csak az ott dolgozók perremenő elszántsága mentette meg attól, hogy ma nem valamilyen jelentéktelen intézmény fontoskodik az épületben. De nem riadnak vissza községi családorvosi rendelők vegzálásától sem, ha megtetszik egyik-másik hívüknek az épület, s ha valamilyen épp odaálmodott ,,eurokompatibilis" intézményre nyújtanak be pályázatot.
Pedig amúgy is rosszul áll az egészségügy szénája. Kevés a pénz a biztosítónál (így van ez, ha az alkalmazottak fele minimálbért kap), s az állami kötségvetés is évről évre kevesebbet szán erre. Idén sem éri el a 3 százalékot, miközben nyílt titok, hogy a nagy minisztériumi egészségügyi programok – szív-, ér-, reumatikus betegek, rákosok, szervátültetésesek stb. – költségeit rég a biztosító nyakába varrták. Nem segített a krónikus pénzhiányon az sem, hogy Cseke Attila miniszterkedése alatt a 760 lej feletti nyugdíjasok havi juttatásai 5,5 százalékát kénytelenek a bitosítónak adni.
Az egészségügy, főként a kórházak, feneketlen pénznyelő zsákok. Tehát mihamarabb szabadulni kell tőlük. Hallani: az államelnök, minden dolgok legjobb ismerője és iránytója az IMF és a Világbank sugallatára úgy döntött, privatizálni fogják a kórházakat. És készül az új törvény. (Magyar a miniszter, s ő jegyzi majd!) Tervezik, nemcsak a szolgáltatásokat adják magánkézbe, hanem a biztosítót is! Bizonyára kötelező részvétellel s a kevésnél is kevesebb ingyenes ellátás szavatolásával. Elvégre kapitalizmusban élünk, mindennek meg kell fizetni az árát. Az egészségnek is.
A válságra hivatkozva, meg az államra háruló elviselhetetlen terheket emlegetve ma sok mindent meg lehet tenni. S szaporázzák is gátlástalanul.