A megye vezetőinek meg fontosabb egy-egy reprezentatív épület felújítása, mint a kórház. Mert tehetős, s egyelőre még bizonyára egészséges fiatalemberek, megtehetik. Pédául évekig kilakoltatással fenyegették Sepsiszentgyörgy egyet­len, megyei tulajdonban lévő fogászatát, s csak az ott dolgozók perremenő elszántsága mentette meg attól, hogy ma nem valamilyen jelentéktelen intézmény fontoskodik az épü­letben. De nem riadnak vissza községi családorvosi rendelők vegzálásától sem, ha megtetszik egyik-másik hívüknek az épület, s ha valamilyen épp odaálmodott ,,eurokompatibi­lis" intézményre nyújtanak be pályázatot.
Pedig amúgy is rosszul áll az egészségügy szénája. Kevés a pénz a biztosítónál (így van ez, ha az alkalmazottak fele minimálbért kap), s az állami kötségvetés is évről évre keve­sebbet szán erre. Idén sem éri el a 3 százalékot, miközben nyílt titok, hogy a nagy minisztériumi egészségügyi prog­ramok – szív-, ér-, reumatikus betegek, rákosok, szervátültetésesek stb. – költségeit rég a biztosító nyakába varrták. Nem segített a krónikus pénzhiányon az sem, hogy Cseke Attila miniszterkedése alatt a 760 lej feletti nyugdíjasok havi juttatásai 5,5 százalékát kénytelenek a bitosítónak adni.
Az egészségügy, főként a kórházak, feneketlen pénznyelő zsákok. Tehát mihamarabb szabadulni kell tőlük. Hallani: az államelnök, minden dolgok legjobb ismerője és iránytója az IMF és a Világbank sugallatára úgy döntött, privatizálni fogják a kórházakat. És készül az új törvény. (Magyar a miniszter, s ő jegyzi majd!) Tervezik, nemcsak a szolgáltatásokat adják magánkézbe, hanem a biztosítót is! Bizonyára kötelező részvétellel s a kevésnél is keve­sebb ingyenes ellátás szavatolásával. Elvégre kapitalizmusban élünk, mindennek meg kell fizetni az árát. Az egészségnek is.
A válságra hivatkozva, meg az államra háruló elviselhetetlen terheket emlegetve ma sok mindent meg lehet tenni. S szaporázzák is gátlástalanul.