Mind a mennyiség, mind a minőség kitűnő, a gazdának már csak azon kell törnie a fejét, mennyiért, kinek és mikor értékesítheti a termést. A tavalyi év nem kedvezett a burgonyatermesztőknek, sem az országban, sem a környező államokban. A háromszéki pityókásokat viszont kegyeibe fogadta a fennvaló – legalábbis azokat, akik a kellő agrotechnikát alkalmazták. Eső akkor és annyi volt, amennyi épp kellett, melegben sem volt hiány, így betakarításkor nem siránkoztak a gazdák. Az áru­hiánnyal küszködő burgonyapiacnak köszönhetően az árak is szinte soha nem látott magasságba kúsztak. Tavaly már a betakarítás kezdetén 60–80 baniért vitték a székely pityókát, később az ár elérte az egy lejt. Aki tárolni tudta a termést, tavasszal még jobban járt, a kilónkénti nagybani ár 1,2 lejig kúszott.

Idén az ország minden megyéjéből, tájegységéről bőséges burgonyatermést jeleznek. A szomszédos országokban sem panaszkodnak, Lengyelország, Magyarország, Németország is dúskál a burgonyában. Ezek után nem csoda, ha Bukarest mellett, az út szélén 50 baniért kínálják a szép piros gumót, a székely termelőnek pedig csupán 30–40 banit ajánlanak az étkezési burgonyáért, a takarmánynak valót 15–20 banira értékelik. Ráadásul nem verik le egymást a vásárlók.
Vesztésre álló kisgazdák
Uzonban Kósa Ádám portáján tavaly pi­tyókaszedéskor sorban álltak a teherautók. Moldvát kivéve az ország minden tájára vitték, ráadásul jó áron. Idén jelentősen megcsappant a kereslet, emellett az ígért ár sem ér sokat. Gyors számítást végeztünk a gazdával, mennyibe kerül egy hektár burgonya az ültetéstől az eladásig. A befektetett összeg kalkulusánál egy kisebb, mintegy tíz hektáron termelő gazda szokásos költségeit adtuk össze.
A szántás 300 lej, az egyéb talaj-előkészítés még 300. Az ültetés az ültetőgumó szállításával 200 lej, az elültetett sorok frézerezése 300. A hatszori permetezés 500 lej, a szárveretés 150. A kombájnos szedés négy ember napszámát belevéve 1000 lej, még egyszer ennyi az egy hektárról kiszedett burgonya válogatása, zsákolása. Ez eddig 2750 lej. Amihez hozzájön legalább hat mázsa műtrágya ára, 1300 lej s a kezelésekhez használt vegyszerek értéke, 2000 lej. A legnagyobb tétel az ültetőpityóka megvásárlása, az elfogadható minőségű kilója egy lej. Egy hektárra három tonna kell, az 3000 lejt kóstál. Összegezve: egy hektár pityóka termelése, kiszedése, eladásra való előkészítése 9050 lejt emészt fel.
Újból hangsúlyozzuk, ez egy kisgazda befektetése, aki a legszükségesebbeket adja krumplijának. Negyventonnás termésből – ami kitűnőnek számít egy kisgazdánál – hozzávetőlegesen harminc tonna értékesíthető fogyasztásra. Ha ennek ára 30 bani, az pontosan üti a költségeket, a gazdának nincs vesztesége, de nyeresége sem. 40 banis kilónkénti eladási árral számolva a nyereség kétezer lej körüli – ami, valljuk meg, a befektetés mértékét, a szükséges munkát számítva nem sok. Ennél a répa is többet hoz. Ott a hektáros befektetés 5000 lej, az átlagtermésért kb. 7000 lejt adnak, pluszba jön a 600 euró támogatás, ami azt jelenti, a nyereség meghaladja a hektáronkénti 4000 lejt. A repce még jobb, a búza jövedelmének dupláját hozza – végzi a számítást a gazda. Aki a maga során a kukoricát kedveli a legjobban, ennek megvan a piaca, nem kell aggódnia az eladás miatt.
Áfacsalók a burgonyapiacon
A székelyföldi burgonyatermesztők érté­kesítési gondjait a burgonyamaffia is növeli (igaz, ők a mezőgazdaság minden ágazatában ott vannak). Hogyan lehet csalni? A mezőgazdasági feketepiac főként áfacsalásra épül. A terményre nem kell befizetni a 25 százalékos áfát, ha azt egy másik uniós országban értékesíti a kereskedő. De csak papíron viszik külföldre az árut, azt itthon, áfával növelt áron adják el. Ez önmagában 25 százalékos nyereséget biztosít a feketézőnek. Ez a módszer nemcsak Romániában, hanem a környező országokban is divat lett. Ily módon ellehetetlenítik a nagytermelőket, de a becsületes kistermelőket is, akik számlával értékesítenek. A feketeáru ugyanis 25 százalékkal olcsóbb minden adóval sújtott terméknél. Ezt az árkülönbséget nem lehet a termelékenység növelésével vagy a ráfordított összegek csökkentésével ellensúlyozni. Értelemszerűen, aki adózik, "hivatalosan" dolgozik, legalább az áfa értékének hátrányával kell szembenéznie.
Ennek a típusú csalásnak a kiküszöbölését oldja meg a fordított adózás, aminek lényege, hogy az áfát az értékesítési lánc végső szereplője fizeti ki.
Ezernégyszáz hektáros ­magántermelő
A hites termelőkkel szemben vannak előnyben azok a termelők is, akik magánszemélyként nagy területeket művelnek meg, s a termést (nem csak a burgonyát) számla, következésképpen adózás nélkül értékesítik. A nyár során többször lehetett hallani, hogy ezeket a termelőket keményen ellenőrzik, és ha rájuk bizonyul a csalás, az áfát három évre visszamenőleg megfizettetik velük. Háromszéken nem tudunk ilyen esetről, de Dolj megyében a pénzügyi ellenőrök harminc gazdát értek tetten, akik nagy területeket béreltek, a terményt magánszemélyként, termelői igazolás mellett adták el. A be nem fizetett áfa értéke meghaladja a kétmillió lejt – állapították meg a pénzügyőrök. A legnagyobb csaló magánszemélyként 1400 hektáron termelt, a többiek átlagosan 400–500 hektáron dolgoztak. A nagytermelők nyilván nem értettek egyet a rájuk kiszabott áfabefizetéssel, de közülük csupán három nyújtott be fellebbezést.
A pénzügyi törvény szerint áfafizetési kötelezettségük van mindazoknak, akik egy éven belül gazdasági tevékenységekből 35 000 eurót meghaladó jövedelemre tesznek szert.
A pénzügyi hivatal egyszerűen határozta meg a befizetendő áfa nagyságát. A Mező­gazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynök­ség (APIA) nyilvántartásából tudták meg az egyes magánszemélyek által megművelt területek méretét, mi több, a kultúrákat – az adatokat nyilván maguk a termelők jelentették a hivatalnál a támogatások elnyerése végett. Ezt követően a helyi éves átlagtermések és átlagárak alapján kiszámolták a magántermelő jövedelmét, amit áfával sújtottak. A befizetett összegek eddig jelentéktelenek, a pénzügy azt reméli, az idei termés értékesítése után fizetnek a gazdák.
Importburgonya az üzletláncokban
Néhány évvel korábban rengeteget lehetett hallani a termelési és értékesítési szövetkezetek létesítésének fontosságáról. Szakemberek külföldön szereztek tapasztalatokat ott működő szövetkezeteknél, és szinte kivétel nélkül úgy értékelték: a szövetkezetek létrehozása mentheti meg a háromszéki kisgazdát a csődtől. Azóta viszont csend üli meg a szövetkezetek tájékát, a kezdeti fellángolás teljes apátiába váltott, nem látszik, hogy valaki is foglalkozna a témával.
Az értékesítési szövetkezetek lehetséges fontos partnereként határozták meg akkor a nagy üzletláncokat. Mosott, csomagolt burgonyát lehetne értékesíteni a szupermarketekben – hangzott el. Néhány nagygazda valóban betört a szupermarketek hálózatába, de az ottani megmaradás egyáltalán nem könnyű. A burgonya mosása, előkészítése, csomagolása gépsorokkal megoldható, a nagyobb problémát a megfelelő minőségű áru előállítása (és elfogadtatása!) jelenti. Nemcsak a gumók mérete, formája a fontos, a szupermarket polcára kerülő burgonyáról azt is kell tudnia a vevőnek, hogy a konyhában milyen célra használható. Régen túl vagyunk azon, hogy kétféle pityóka van: piros és fehér. Most már arra is kíváncsi a vevő, hogy főzni vagy sütni jó a portéka, de vannak már kimondottan saláták készítéséhez ajánlott burgonyafajták is.
A háromszéki termelő megfelelő szaporítóanyaggal, technológiával eleget tud tenni ezeknek a követelményeknek. Mindezek ellenére a szupermarketekben tonnaszámra látni Németországból, Franciaországból származó burgonyát – ami tisztán mutatja, az üzletláncok tulajdonosai saját országuk termelőit részesítik előnyben, tőlük vásárolják az agrártermékek nagy részét.
Új piacok kellenek
Összegezzünk, lássuk, mihez kezdhetnek a burgonyatermelők az idei jó terméssel, milyen nyereségre számíthatnak.
A kistermelők esetében elmondhatjuk, jó, ha nem lesznek veszteségesek, és megtérülnek termelési költségeik. Télen, tavasszal talán nyereséggel is eladhatnák a pityókát, de nem sokan mondhatják el, hogy rendelkeznek megfelelő tárolóhelyiséggel.
A nagygazdákat, céget működtető burgonyatermelőket a feketekereskedelem sújtja. Egyrészt az illegális import-export, másrészt a magánszemélyként termelő, több száz hektáros gazdák, akik nem adóznak, így jövedelmük lényegesen nagyobb, esetenként olcsóbban adhatják termésüket. Ráadásul a nagy felvásárlók – üzletláncok – háttérbe szorítják a székely pityókát saját országuk termésével szemben (melyek sok esetben minőségben alulmaradnak, odahaza emberi fogyasztásra nem alkalmasak – takarmány- vagy ipari hasznosítású burgonyák). Nem lehet elhallgatni, hogy a háromszékieknek a déli megyékben terjeszkedő burgonyatermelők is konkurenciát jelentenek. Jó hír viszont, hogy ezek számára nagyrészt nálunk kell megtermelni az ültetőgumót. Mindezek alapján nem kérdéses, hogy a fogyasztásra szánt burgonya esetében új piacokra van szükség.
Nemrég Hunyad megyébe látogatott a kínai Ningxia Hui Autonóm Tartomány küldöttsége – írta a Zsil Völgye Újsága. A beszélgetésekből kiderült, a kínaiak érdekeltek lennének keményítő előállítására hasznosítható burgonya felvásárlásában. Más termékek is szóba kerültek, például a gyapjú, az állati bőrök.
Háromszéken a kínaiak a tűlevelűek rönkjeit vásárolják és exportálják masszívan. A kínai kereskedők megjelenése, a kérés növekedése nyomán az egekbe szökött a fenyőrönk ára. Miért ne történhetne ez a burgonyával is?