Termésbetakarításkor kötelességünk köszönetet mondani mindazért a jóért, amit az elmúlt esztendőben kaptunk, meg kell köszönnünk, hogy mindennap ízes kenyér került asztalunkra, hogy földünk gazdagon termett, és azt is, hogy minden hibánk és gyarlóságunk ellenére Isten feltétel nélkül szeret – fogalmazott tegnapi imájában Kotecz József unitárius lelkész a felsőrákosiak által szeptember utolsó hétvégéjén évente megült ünnepén, az őszi hálaadás alkalmával.
A 92. zsoltár első két sorára épített igehirdetésében Kotecz József arról a világról beszélt, melyet mindannyian álmodunk: az emberek közösen dolgoznak a jó érdekében, mindenki megtalálja helyét a világban, és megmutathatja értékeit. Ez a világ még nem jött el – mondotta –, de csak rajtunk múlik, hogy az Isten által szépnek és jónak teremtett föld ilyenné váljék. A falunap jelentőségét abban látja, hogy az egyre gyorsuló, rohanó világban elvesztett kapcsolataink szálát fel tudjuk venni, s visszatérhetünk azokhoz az értékekhez, melyek nagyon sokáig meghatározták életünket. Az úrvacsoraosztás előtti gondolatokat a falu szülöttje, Molnár Imola gyakorló teológus fogalmazta meg. Mint mondotta, az úrvacsora sokkal többet jelent, mint egy falat kenyér és korty bor magához vétele, hiszen azáltal Isten életére és munkásságára, illetve saját tetteinkre és mindennapjaink történésére is emlékeztet, sőt, a testvériséget is megéljük általa.
A déli órákban a lacikonyhások sátránál folytatódott az ünneplés, majd délután a kultúrotthonban fellépett az asszonykórus, a gyermekek tánccsoportja és Fábricz Emília énekes.
