Mintha egykori Szent György-napok tértek volna vissza e szeptember végi hétvégére, ahol vásár és zene a szentgyörgyiekről, a szentgyörgyieknek szólt, nem tízezreknek, "csupán" százaknak. S a muzsika is ekképpen találkozott az otthonosan álló, táncoló, vagy éppen szalmára heveredő közönséggel, személyre szabottan, szívet, lelket melengetően.
E találkozás azért is válhatott ennyire bensőségessé, mert a zenei produkciók műfajilag is abból a szellemi környezetből érkeztek, ahol a természetes paraszti intelligencia kifinomult alkotói vénával találkozott. Helyi és vendégmuzsikusok, akár a népzene autentikus közvetítését vállalták, akár annak mélyebb szövetét felhasználva, alkotói szabadsággal merítettek ebből a tiszta forrásból, megőrizve annak elsődleges, közösségformáló funkcióját. S a körülmények – a fel-felkapaszkodó szalmaillat, a színpad közelsége – mind a (zenei) találkozások személyességét erősítették, legyen szó Ségercz Feri és barátai megszokott, ám mindig meglepő produkcióiról (most épp bukaresti vendégénekesük volt az újdonság), Folkerék és István Ildikó elkötelezettségéről vagy éppen a szászcsávásiak vérbő népzenéjéről, Herczku Ágnes és a Nikola Parov Quartett világzenéjéről (igaz, utóbbiak esetében inkább világok zenéjéről lehetne beszélni, ahol a moldvai és balkáni ritmusok, a bolgár és a svéd zenei hagyaték úgy ötvöződik egy-egy nótában, mintha egyszerre, ugyanott születtek volna). S eme értéklajstromból nem maradtak ki a vasárnap esti produkciók sem, a Nemez zenekar egyedi "műfajkoktélja", illetve a budapesti cimbalomvirtuóz, Balogh Kálmán és cimbalombandájának zenei kalandozása sem. Igénnyel kiválasztott muzsikusok vendégeskedtek a szentgyörgyi őszi vásárban, hasonló színvonalra számítunk a jövőben is.
