Papírforma szerint a Szuper Ligáért kiírt osztályozón is szerepelt marosvásárhelyi csapat számított a találkozó első számú esélyesének. Számított... aztán ahogy elkezdődött a találkozó, csalódást váltott ki mindazokban, akik kézilabda-bemutatóra számítottak, hiszen halvány teljesítménnyel rukkolt elő. A 6–7. percben vezetett ugyan három góllal (5–2), aztán a szentgyörgyiek egyenlítettek, majd átvették a vezetést, a 23. és a 27. percben már négy góllal (12–8, illetve 14–10) vezettek, pedig ők sem remekeltek, hiszen akárcsak a Maros-partiak, ők is sok-sok elemi hibát vétettek. Ennek ellenére hittünk a szentgyörgyi győzelemben. A második félidő első öt perce megerősítette hitünket, hiszen a 35. percben 17–14-et mutatott az eredményt jelző tábla. Aztán váratlan fordulat következett, s nem éppen tíz perc leforgása alatt egyenlítettek a vendégek, a 39,34. percben 17–17-re módosult az eredmény. Győzelmi reményünk kezdett inogni, s ez érthető, hiszen a 45. percben 18–18, az 51. percben 19–19, s az 57. perben 21–21-es állásról tanúskodott az eredményt jelző tábla. Ekkor a vendégek egyperces szünetet kértek. Az újrakezdés után fél percre Rab kapufát dobott, rá egy percre aztán Nagy Beáta megszerezte a vendégek vezető gólját. Volt még egy percünk hátra, éppen elegendő idő legalább a döntetlen kiharcolásához. Az 59,32. percben Kovács lövésre szánja el magát, a labda pedig a kapufán csattan, s marad a 21–22. Szomorú, de így igaz, megvertük magunkat. (-ros)