Tulipános rendezvénnyel méltatták tegnap Háromszék vármegye 135 évvel ezelőtti megalakulását. Az RMDSZ-es ünnepségen jutalmazták ez alkalomból mindazokat, akik az elmúlt húsz évben választott tisztségviselőként szolgálták a közösséget (szövetséget?). Felvonult az RMDSZ egykori és jelenlegi országos vezérkara, s olybá tűnt a nagy protokol, mintha Markó Béláék alapították volna egykoron a vármegyét.
S ha már kitüntetések, érdemek elismerése került előtérbe, bőven esett szó az elmúlt két évtized megvalósításairól, mindarról, amit az érdekvédelmi szövetségnek sikerült elérnie. Pillanatnyi eredmény kevés, így hát újra és újra felemlegetik, mily mértékben bővültek az erdélyi magyarság jogai, s hála az RMDSZ-nek, dicső politikusainak, sikerült ismét otthont teremteni a hazában.
Mindez azonban csak részben igaz, s pont az ilyen nagy csinnadrattával szervezett, ugyancsak kerek évfordulók (550 éves város, 135 éves vármegye, 800 éves falu), a nagy ünneplések takarják ki mindazt, ami még hibádzik. Például, hogy továbbra sem természetes a kétharmadában magyarok lakta Háromszéken egy állami intézmény magyar elnevezésének feltüntetése, de leszedetheti a prefektúra azt a táblát, amelyen nem román az első felirat, leválthatja a román bíróság a magyar könyvtárigazgatót. Egyre-másra azzal szembesülünk, ugyancsak képlékenyek azok a törvények, melyeket az RMDSZ egyértelmű érdemként sorjáz. A helyi önkormányzatokat kötelezik ugyan, hogy a húsz százaléknál nagyobb arányú kisebbségek nyelvhasználati jogait biztosítsák, de mindez nem érvényes a kormánynak, minisztériumnak alárendelt, úgynevezett dekoncentrált intézményekre, nekik legfeljebb ajánlhatja a kormánybiztos a magyar nyelv használatát, és remélheti, lesz annyi jó érzés bennük, tisztelet a többségi lakossággal szemben, hogy helyet találnak a magyar feliratnak is. Egyre-másra kiderül, amit megszerzett jognak hittünk, valahol megbicsaklik, mégsem úgy fest a dolog, ahogy gondoltuk, a törvény értelmezhető, és amikor a román bíróságra hárul ez a feladat, soha nem a magyaroknak kedvez az ítélet.
A húsz esztendő mérlege egyáltalán nem olyan szívderítő, mint RMDSZ-es körökben láttatni szeretnék, jó néhány dolog papíron létezik, a valóságban azonban nem érvényesül, s egyre vaskosabb a hónapról hónapra, évről évre halogatott célkitűzések listája. A kisebbségi törvénynél az a legnagyobb eredmény, hogy sikerült haladékot nyerni, nem fogadták el a számunkra kedvezőtlen formát, a regionális átszervezést emlegetni sem merik, mert rögtön Băsescu nyolc nagy megyéje kerül napirendre, a székelyföldi autonómiáról meg jó, ha mi beszélünk, a politikusok majd csak a kampányban szajkózzák unalomig.
A 135 éves Háromszék vármegyét ünnepelte tegnap az RMDSZ, kitüntetett, jutalmazott. A múlt dicsősége ismét jó alkalmul szolgált mindennapi bajaink elfödésére.