Egy azonban bizonyos: az egészségügyben dolgozók bérezése szégyentelenül alacsony, ezért százszámra hagyják el az országot a rosszul fizetett orvosok, egészségügyi asszisztensek. S bár adminisztratív eszközökkel a minisztérium megpróbál ennek gátat vetni, az elvándorlás tart, s hamarosan a közepesen gyenge ellátás és felszerelés mellett a kóros orvoshiánnyal is meg kell küzdenie a romániai egészségügynek.
Mifelénk sajnos nem új ez a helyzet — mondja Deme Judit, a megyei egészségügyi igazgatóság vezetője. Az elvándorlás nem most kezdődött, jó öt-hat vagy még több éve tart. Sok tekintélyes magyar orvos, teljes végzős évfolyamok már az uniós csatlakozás előtt Magyarországra telepedtek át. Hasonló a helyzet az egészségügyi szakiskolák diákjaival. Mind Magyarországon, mind Nyugat-Európában nagy az egészségügyiszakember-hiány, a bérek és más kedvezmények is kecsegtetőek, így hát itthon meg sem próbálnak munkát vállalni, veszik a diplomáikat, batyuikat, és mennek. Ma már Olaszországba, Írországba vagy Angliába is. A fiatal orvosokat az is csábítja, hogy külföldön sokkal könnyebb a szakosodás, nem kell országos versenyvizsgán részt venniük, e tekintetben a döntés a kórházé. Egy szó, mint száz, nálunk jó ideje már orvoshiány van, pszichiáterre, urológusra, nefrológusra, radiológusra, labororvosokra lenne égetően szüksége a kórházaknak. A családorvosok zöme, úgy néz ki, itthon marad, ha egy-egy nyakába veszi a világot vagy nyugdíjba megy, az űr kevésbé érződik, a betegek ugyanis átiratkozhatnak más orvosokhoz. Igaz — állítja az igazgatónő —, egyesek túlterheltsége ezáltal nő, a betegek általában az ismert és keresett szakembereket igénylik. Közben természetesen frissen végzettek is érkeznek, néhányan Marosvásárhelyről, zömük a Brassóban működő magánegyetemről. Némelyek megállapodnak itt, mások továbbmennek, vannak falvak, ahol gyakori az orvoscsere, máshol évtizedek óta ugyanaz a szakember dolgozik.
Deme doktornő szerint ebben az évben a minisztérium néhány országos programmal az alapellátást igyekszik javítani. Például közösségi orvosasszisztenseket alkalmaznak, akiknek a terhesgondozás, a krónikus betegek ellátása lesz a feladatuk, kórházi alkalmazottként a családorvosok irányítása alatt dolgoznak majd. Harminckét ilyen állást kapott a megye, folynak a versenyvizsgák, sajnos, eddig mindössze nyolc jelentkezővel. Javítani fogja az alapellátást a nemrég kapott mentőautók üzembe helyezése is. Ezek nem klasszikus értelemben vett mentőként fognak dolgozni, hanem körzetenként biztosítják majd a folyamatos ellátást, elsődleges szerepük nem a sürgősségi esetek kórházba juttatása, hanem az állandó készenlét biztosítása. E program finanszírozását még nem véglegesítették, de az már bizonyos, a sürgősségi ellátás költségeit a minisztérium átvállalta a biztosítótól, akárcsak a megelőzéssel kapcsolatos költségeket vagy a mentálhigiénés, a család- és terhesgondozással járó feladatokat és kiadásokat.
Úgy néz ki, az alapellátás bővítése, a megelőzés irányába lépnének az egészségügyben. Ám ehhez itthon kellene tartani az orvosokat, ápolónőket. Hogyan? Tisztességes fizetéssel.
