Sok cég úgy tett, mintha itt gyárakat venne meg és beruházna, pedig csak piacokra volt szüksége. Aztán továbbálltak, mint zsebmetszők a zsákmánnyal. A Colgate-Palmolive (a Niveát vette volt meg), a Coca-Cola HBC, a Kraft Foods és a Policolor is árkon-bokron és országhatáron túl van már. Hivatkoznak a termelési költségek növekedésére, a piac beszűkülésére, a válságra. Persze, minden ország másképp menedzseli a válságot. Az olajtermelő országokban vidámabb az élet. Szaúd-Arábiában a köztisztviselők bérét emelték 15 százalékkal (akárcsak nálunk, de csökkentették), az állami alkalmazottak évente két pluszfizetést kapnak. Katarban 8,2 milliárd dollárt adnak fizetés- és nyugdíjemelésre. Kuvait lakói egy évig ingyen élelmet kapnak, Algériában 34 százalékos béremelést. (Miért nem termelünk mi is kőolajat pityóka helyett?)
Nálunk a válságot másképp kezelik. Munkaterápiával. Nem tudni, meddig bírjuk. Minél kevesebbért minél többet kellene dolgozni.
A minket egykor elcsábító és most elhagyó cégek piacszerzés mellett az olcsó munkaerő miatt jöttek ide, most ugyanezért állnak tovább. A Nokia Németországból érkezett, és Kínába, Indiába megy. A Távol-Keleten még olcsóbban dolgoznak a kis kínaiak. Állítólag egy marék rizsért. Most a rönköt viszik tőlünk. Olyant is hallottam már, hogy hajókra rakják, azokon deszkává vágják, és meg is szárítják. Ott meg majd bútort gyártanak belőle, és visszahozzák hozzánk, vagy elviszik Amerikába, ahol sokkal olcsóbban eladják, mint amennyiért mi elő tudnánk állítani.
A romániai cégek is addig tudnak exportra termelni, amíg bárkinél olcsóbban szállítanak külföldre. Míg a bérek alacsonyak voltak, addig még akartak minket is foglalkoztatni. Aztán az állami vállalatoknál és a közszférában a bérek szépen emelkedtek, főleg olyan helyeken, ahol a teljesítmény nem számított. Minél nagyobb a veszteség, annál nagyobb a fizetség. Persze, közben az árak meredeken emelkedtek, úgyhogy ebben már verjük Európát. Egy magánvállalkozás is tudja emelni a béreket, míg termékének ára emelkedik, ha eladhatatlanná válik, már nem. Így az exportra termelő cégeknél levő (akkor) szép fizetések szép csendesen lemaradtak, ennek ellenére például a konfekcióipar egy része már továbbállt, keletre.
Aztán, ha ott is csökken a bevételük, akkor még távolabbra húznak el. Például felköltöztetik az üzemet egy hajóra. Valamelyik kikötőben sétaútra toboroznak embereket: tulajdonképpen munkásokat vesznek fel, akik után nem kell adózni. A hajón, mivel egyéb nemigen van, amivel agyonütni az időt, akár napi tizenhat órát is dolgozhatnak. Valamelyik titkos kikötőben időnként kirakják az árut, amit aztán közvetítők akár fél áron is értékesíteni tudnak.