A demokrata liberálisok bő hároméves kudarcos kormányzásuk után most törvényeket módosítanának, sőt, az egész országot átszabnák oly módon, hogy a jövő évi választás mégis lehetővé tegye hatalmon maradásukat.
Vasárnap este egy elit snagovi villában maratoni ülésen dolgozták ki az újabb haditervet. Ezúttal a nagy kombinátor, Traian Băsescu a háttérből mozgatta a bábokat, hívei olyan arányú többségbe kerültek az alakulat vezetőségében, hogy személyes jelenléte már nem is szükséges akarata egyértelmű érvényesítéséhez. Az ülést követően szócsövei jelentették ki: november végéig el kell dönteniük, Románia milyen közigazgatási felosztásával futnak neki a 2012-es esztendőnek. Nyolc megye lesz, tizenkettő, esetleg tizennégy? A történelmi régiókra alapoznak, más érdekek érvényesülnek? Még emlegetik, de csak mintegy mellesleg, félszájjal, hogy az európai pénzek lehívása miatt lenne szükség minderre, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, ez a jól hangzó, de álságos ürügy a valós célokat hivatott leplezni.
S bár ugyancsak szeretnék a nagymegyés átszervezést, úgy tűnik, mégsem igazán akaródzik engedniük az RMDSZ-nek. A gyűlés után nyilatkozók többsége bizakodóan szólt a megegyezés esélyeiről, de egyértelműen kizárták a magyar többségű közigazgatási egység létrehozatalát. Amint egyik képviselőjük elmondta, minden érv szóba jöhet az egyeztetésen, de az etnikai szempontokról nem hajlandóak tárgyalni. Nyilvánosságra egyelőre nem került, de a kulisszák mögött több változat felmerült, Kovászna és Hargita megye (na jó, esetleg Marost is idecsapják, ha annyira akarják a fránya magyarok) külön régiót alkothat, de csak valamelyik román megyével együtt – lehet alkudozni: Brassót, Vranceát, Bákót, esetleg Neamţot szeretnénk?
Igen magabiztosan, határozottan lépett fel a DLP, és az RMDSZ-t mintha ismét váratlanul érte volna az újabb átszervezési roham. Vonakodva nyilatkoztak, nem tartják időszerűnek, majd jövő évben esetleg, nem is látták még kollégáik elképzelését. Tény, nélkülük Băsescu pártja nem érvényesítheti akaratát, az ellenzék nem lesz partnerük választási esélyeik növelésében.
Mégis elgondolkodtató a demokrata liberálisok optimizmust sugárzó elszántsága: vagy kétségbeesett előremenekülésről van szó, vagy tudják, megvásárolhatóak (esetleg zsarolhatóak?) magyar kollégáik, de az is lehet, ismét egy más manővert akarnak elfedni a regionalizációs felzúdulással. Újra kotyvaszthatnak valamit a cotroceni-i boszorkánykonyhában, ínyünkre való falatokat azonban egyik üst sem tartogat.