Nagyon kellemes meglepetés volt számunkra az 550 éves városunk tiszteletére szervezett kirakóvásár. Most csak egy nagyon kicsi részét, a csárdát és környékét szeretném méltatni.
Maga a látvány is megragadó volt: őseink hagyományos jurtájára emlékeztető kerek sátor, előtte az ízlésesen elrendezett felszolgáló tér egyforma, patyolattiszta asztalokkal, padokkal. Sehol egy eldobott műanyag pohár, tányér, evőeszköz, szalvéta, semmi szemetet nem hordozott az eléggé élénk szél. Fehér-fekete egyenruhás pincérlányok és -fiúk szedték össze szorgalmasan a megürült edényeket, a már szükségtelenné vált tárgyakat. Nem volt füst, ami csípje a szemet, korom sem szálldosott a levegőben. Nem volt csórékolbász-, sem fatányérosszag, csak a kellemes őszi levegő illata keveredett a kürtős kalácséval, lángoséval. Nagyon ízlett a hamuban sült pogácsa (nem ettem soha), jól csúszott melléje a kemencés csülök. A vásárba látogatókat is mintha megérintette, átitatta volna a hely varázsa, csendesek, illedelmesek, szeretni valók voltak. Semmi duhajkodás, zajongás, csak halk zene, a tömeg természetes morajlása hallatszott. Jó érzéssel töltött el mindez: lám, így is lehet ünnepelni, méltósággal, egymást nem lökdösve, egymásra mosolyogva bolyongani a forgatagban. Köszönet mindezért – csak gratulálni tudok a szervezőknek, és külön a csárda működtetőjének. Szeretnénk még nagyon sokszor találkozni velük szerethetővé varázsolt városunk minden ünnepén!
Bíró Miklósné Tompa Enikő, Sepsiszentgyörgy
