A székelyföldi önrendelkezési törekvéseket fenntartásokkal kezelők, illetve ellenzők előszeretettel lobogtatják a központi költségvetésből a megyéknek visszaosztott összegeket annak bizonyítékaként, hogy anélkül nem lennénk képesek talpon maradni. A kép azonban Háromszék esetében sokkal árnyaltabb.
A számok szikár nyelvén a helyzet a következő: az elmúlt év során Románia megyéi Bukaresttel együtt összesen 31,89 milliárd euró adót és illetéket fizettek be. A nyereségadóból, személyi jövedelemadóból, hozzáadottérték-adóból, illetékekből az állam 8,216 milliárd eurót osztott vissza a megyéknek. A szórás hatalmas, a legtöbbet Vaslui megye kapta, beszolgáltatásaink 89,3 százalékát, a legkevesebbet, 25,9 százalékot pedig Bukarest. Háromszék valahol a középmezőny elején áll a maga 60,5 százalékával: 13,3 millió euró tért vissza – fejenként 60 euró –, abszolút értékben ez a legkisebb "hazaküldött" összeg.
A szkepszishadsereg szerint enélkül éhen halnánk. Csakhogy aki ezt állítja – tudatosan vagy tudatlanságból –, figyelmen kívül hagy néhány objektív tényezőt, amely alapvetően megváltoztatná a képletet. Például azt, hogy a visszautalt összeg több mint fele az önkormányzatok, állami hivatalok kirendeltségei, rendőrség, egyéb hasonló intézmények finanszírozását szolgálja. A megye pénzügyi teljesítőképességét erőteljesen csökkenti, hogy valamennyi üzemanyag-szolgáltató hálózat, bank központja Bukarestben székel, nem a helyi adóbevételt gazdagítja. Ez még legalább tíz százalékot jelent. A legjobban teljesítő helyi bejegyzettségű cégek közül tizenegy a pénzügyi törvényeknek megfelelően ugyancsak Bukarestben adózik, ez újabb 15 százalékkal vinne közelebb a lebegési szinthez.
A pénzügyi önállóság megteremtését azonban nem csak a ma ismert bevételi források helyben tartása biztosíthatná. Hozzájárulhatna ehhez az önkormányzatok vállalkozó kedvének növekedése is, a törvény ugyanis ma már lehetővé teszi profitorientált önkormányzati cégek alapítását. Az önkormányzati tulajdonban álló termelő- vagy szolgáltatókapacitások többségének hasznosítása azonban egyelőre csak ritkán szívügye az elöljáróságoknak, ám a gazdasági önállóság minden bizonnyal tudati és szervezeti szinten egyaránt felhajtóerőként hatna ezekre a tevékenységekre. Apró példa erre a Kolozs Megyei Tanács által épített és működtetett sportaréna, amelyet éppen most avattak.
Itt az ideje tehát, hogy lassan elfelejtsük az eltartott megye téveszméjét. Aztán már csak ahhoz kell némi bátorságot meríteni, hogy egyre nagyobbat álmodjunk.
