Sógor Csaba igazi különutas. Tőkés Lászlóhoz közel álló, az RMDSZ-en belüli ellenzék egyik vezéralakjaként emlegette a sajtó. Általában más véleményt képviselt, mint az RMDSZ csúcsvezetői, gyakran hangot is adott eltérő álláspontjának. A magyar—magyar megegyezés egyik szorgalmazója volt.
A kudarcba fulladt tárgyalások után vállalta, hogy szerepeljen az RMDSZ EP-jelöltlistáján. Befutó helyen, Frunda György után. Eltökélten jelentette be: Brüsszelben azért fog harcolni, hogy a magyar nyelvet második idegen nyelvként ismerjék el Romániában. Majd hirtelen ismét a megegyezést kezdte sürgetni.
Az értetlen választók alig kezdték megszokni, hogy Frundával, Markóval, más RMDSZ-es vezetőkkel közösen lép fel a kampányrendezvényeken, Sógor hirtelen elhatárolódott az RMDSZ-vezetők Orbán Viktort bíráló kijelentéseitől. Ismét külön utakon jár. Már amennyire külön útnak nevezhető az, amely továbbra is RMDSZ-listán vezet az Európai Parlament felé.
Talán a forradalmár, az örök lázadó képe inspirálja Sógor egyes lépéseit. Mert az egyértelmű, hogy nem a csapatszellem. Márpedig verseny közben szinte elengedhetetlen a csapatszellem. És bizony, mezt váltani sem a legrokonszenvesebb gesztus. Még az ellenfelek szemében sem.
Megtörténhet tehát, hogy az örök reformer, az örök lázadó képe helyett Sógorról a se hús, se hal jellemzés villan majd a választók eszébe. A szenátor pedig csapattársaitól sem számíthat sokkal jobbra. Hisz mindenki tudja, hogy aki nem lép egyszerre...
