Ami a szigetet illeti, Juscsenko néhány napja arról beszélt, hogy hamarosan egy amerikai cég kezdi meg a kÅ‘olaj-kitermelést a vitatott jogállású szigeten, ugyanis Ukrajna a tervezett kitermelésekbÅ‘l fogja biztosÃtani a közeljövÅ‘ben kÅ‘olajfogyasztása jelentÅ‘s részét. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Ukrajna nem várja meg a Hágai Nemzetközi BÃróság döntését. Románia ugyanis panaszával Hágához fordult. A sajtóértekezleten az újságÃrók nyilatkozatát idézve nehéz helyzetbe hozták az ukrán elnököt, aki gátlástalanul magyarázkodott, kijelentve, hogy szavait félreértették (?), Å‘ nem a KÃgyók szigetének tartalékairól beszélt, hanem a Kercsi-szorosról, amely szavai szerint az ukrán kontinentális talapzat része. Hogy az ukrán elnök mikor mondott igazat, a jövÅ‘ dönti el, mindenesetre egy bizonyos: a két ország kapcsolatait rendkÃvüli módon nehezÃtÅ‘ másik probléma, a Bisztroje-csatorna kérdésében félreérthetetlenül jelentette ki: a csatorna Ukrajna szuverén területén van. Pont. A román fél a csatornát okolja a Duna-delta élÅ‘világának példátlan leromlásáért, de az az igazság, ez csak az egyik ok, a másik és a döntÅ‘ az a több mint másfél évtizede zajló példátlan rablógazdálkodás, amelynek már régen gátat kellene vetni, s ami azt bizonyÃtja, hogy Románia — cinikusan fogalmazva — önerÅ‘bÅ‘l is képes tönkretenni a deltát, amelynek sorsa a politikusokat nem, igazán csak a környezetvédÅ‘ket érdekli, akiknek a szava nem hallatszik az égig. A Bisztroje-csatorna ellenzésének döntÅ‘ oka az, hogy megkönnyÃti a térségben a hajóforgalmat, s megszünteti Románia kiemelt helyzetét. Született egy megállapodás a környezetvédelmi normák betartásáról, ami — már most borÃtékolhatjuk — papÃron marad. A kisebbségek ügye jellemzÅ‘ módon szóba sem került.
