Elhunyt Mészöly Dezső. A Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító életének 94. évében rövid betegség után kedden halt meg – közölte a Magyar Írószövetség tegnap. A Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia tagjának temetéséről később intézkednek.
Mészöly Dezső 1918. augusztus 27-én született Budapesten. Édesapja a híres nyelvészprofesszor, műfordító és vígjátékszerző Mészöly Gedeon volt, akitől sokat tanult a verstan, a stilisztika és az irodalomtörténet terén. Kisgyermekként a nyarakat a Kiskunságban, járásbíró nagyapja tanyáján töltötte, hétévesen született első, a falusi lét utáni sóvárgását négy sorban összefoglaló versikéje. Elemi iskoláit a szegedi piaristáknál végezte, majd Sárospatakon lett gimnazista. 1936-ban beiratkozott a Református Teológiai Akadémiára Budapesten, 1940-től három évig a Képzőművészeti Főiskola festőnövendéke is volt, közben Párizsban irodalmi és színházi tanulmányokat folytatott. 1942-ben Kolozsvárott avatták bölcsészdoktorrá, disszertációját Villonból írta.
Élete első szerződését 25 évesen a Nemzeti Színház igazgatójától az Antonius és Kleopátra című Shakespeare-darab fordítására kapta, ezerpengős előlege akkoriban tekintélyes összegnek számított. (1946-ban Bajor Gizi az ő fordítását választotta, amikor megkapta Kleopátra szerepét.) 1946–48 között a Nemzeti Színházban segédszínészként, segédrendezőként és dramaturgként is dolgozott, ez utóbbi munkakört töltötte be 1958-ig a Madách Színházban is, közben 1951-től 1954-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgiatanára volt.
1963-tól tizenöt éven keresztül dolgozott elsősorban fordítóként és dramaturgként a Magyar Televízióban, nevéhez fűződik több film – a Liliomfi, a Bánk bán vagy a Czillei és a Hunyadiak – forgatókönyve is. 1992 óta a Lyukasóra című televíziós irodalmi műsor szerkesztő-műsorvezetője volt.
Műfordítói munkásságának gerincét Villon műveinek tolmácsolása és a róla készült tanulmányok sora adta. Lefordította szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulajdonítottak, és azt is, amit írtak róla. De az ő fordításában játsszák ma Magyarországon a legtöbb Shakespeare-darabot, és átültette magyarra Moliére, Agatha Christie, Heine műveit, sőt, egy névtelen flamand szerző mirákulumát is. Versei Önarckép retus nélkül (1975) és Villon árnyékában (1983) címmel jelentek meg. 1987 óta a Magyar Shakespeare Bizottság, 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, 1953-ban József Attila-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott, 1998-ban az Alternatív Kossuth-díjat is neki ítélték, 2008-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
Kerek életút ért véget, Mészöly Dezső elvégezte, amit szeretett, amit eltervezett – mondta Lator László író, irodalomtörténész a kedden elhunyt Kossuth-díjas költőre, műfordítóra emlékezve. A szintén Kossuth-díjas Lator László kiemelte, hogy nagyon régi ismeretség, barátság fűzte Mészöly Dezsőhöz. "Szerettem az eszét, a verseit, a fordításait" – fogalmazott az irodalomtörténész, hozzátéve, hogy mindig lenyűgözte az a mohóság, amivel Mészöly Dezső kebelezte be a világirodalmat, Villont és kortársait, a francia irodalmat vagy éppen a Shakespeare-darabokat. Lator László kitért arra, hogy a költő-műfordító édesapjától, a híres nyelvészprofesszortól, műfordítótól, Mészöly Gedeontól örökölte nyelvi tehetségét. "És persze a környezetétől, a szülőföldjétől. Ezzel a tudással olyat tudott csinálni, amit sokan mások nem. Meg tudta szólaltatni a népies stílusréteget vagy például Villon furcsa, szlengben, argóban írott verseit magyar nyelven" – tette hozzá.
