Ketten megszöktek – Hegyi Károly és Kelemen Balázs –, a többiek nevét nem tudom, csak azt, hogy senki sem jött vissza többet. 14 éves voltam akkor, emlékszem a riadalomra. Sokan elbújtak, apám egészen az Almási-barlangig bujdosott el. Másnap, 16-án megérkeztek az oroszok Szárazajtáról – ha nem jöttek volna, lehet, hogy Nagybaconban is kivégzést tartanak a román "felszabadítók". De így is vannak áldozatok, hiszen az elhurcoltak további sorsáról semmit nem tudni. Nem tudom, hogy nem jut mindez senkinek az eszébe, legalább egy főhajtást ők is megérdemelnének.
M. K., Sepsiszentgyörgy. Október 7-én estefelé betegségem miatt kómába estem. Férjem nem tudott helyrepofozni, és hívta a 112-es számot. Hamar megérkeztek a pirosba öltözött életmentők, és nagy szaktudással, odaadással, lelkiismeretességgel felélesztettek. Köszönet érte, kívánom a piros csapatnak, hogy jó egészségben folytassák nemes munkájukat.
FERENCZ ALBERT, Sepsiszent­györgy. Korunk emberei lassan kezdenek eltávolodni azon rossz szokástól, hogy a háztáji szemetüket a patakba, árokba vagy a természetben szórják szét – városunk közterein és a tömbházak között azonban még mindig elég sok a eldobált műanyag, csokipapír, cigarettás doboz, sokan ugyanis úgy vélik, hogy nem kell elsétálniuk a szemetesládáig, mert a köztisztasági vállalat úgyis takarít. Néhányan egyenesen a kukázók kezébe adják a teli zacskót, így a gyűjtők környékén olykor bokáig kell gázolni a kiszórt hulladékokban. Ez nem éppen civilizált állapot, sőt, elég szomorú.
CS. I., Sepsiszentgyörgy. A Gyöngy­virág utcában több mint egy hónapja felástak mindent, tönkretették a virágágyásokat, a bejáratokat, és nem tudjuk, miért. A munkások álldogálnak, cigarettáznak, a műanyag csövek ott hevernek az árok mentén – állítólag valami öntözőberendezés lesz belőlük –, a munka nem halad, az idő azonban nem vár, eddig por volt, most sár, és jön a tél. Vajon miért nem dolgoznak azzal a vezetékkel, hát nem ellenőrzi ezt senki? Az ott élők szeretnének végre rendes környezetben, nyugodtan lakni!