Arra járt Mátyás király, meglátta, mi van a vajda házára felírva, bezörgetett, azt mondja a vajdának:
– Hallod-é, te szemtelen cigány, hogy merted ilyen szűk esztendőben kiírni a házad falára, hogy semmire semmi gondod?
A vajda csak leesett térdre, jaj, jaj, elkezdett ríni, úgy megijedt, egy szóval se tudott a királynak felelni.
– Ha nincs gondod, majd adok én! – azt mondja a király. – Hetednapra visszajövök, addig kitalálod a feleletet három kérdésemre. Első: hány hét a világ? Második: nem született, mégis meghótt, ki az? Harmadik: találd ki, hogy én min állok? Ha a három kérdésre nem tudsz nékem megfelelni, elveszem ezt a szép házadat, odaadom a vak koldusnak.
Most már hát lett gondja a vajdának, amin gondolkozhat. Gondolkozott, gondolkozott, nem tudott egyik kérdésre se feleletet. Látja a vajdának a fiatal bérese, micsoda nagy gondolkodásban van a vajda, kérdi, mi légyen, ami a szívét úgy nyomja.
Elmesélte a vajda, mit hagyott néki Mátyás király, de hát azt mondja, mit tudnál, te gádzsó, erről tenni?
– Mit – azt mondja a bérese –, azt csak ide bízza, gazduram!
– Na, ha segíteni tudsz az én bajomon, neked adom az egyetlen lányomat, aztán ha meghalok, te leszel utánam a cigányok vajdája.
Jól van, hetednapra az a fiatal béres bemeszelte a haját fehérre, meg felkötött egy nagy, fehér szakállat is a pofájára, úgy állott a király elébe, mintha ő lenne a vajda.
– Felelj hát, cigány, hány hét a világ?
– Evvel a mostanival is kevesebb! – feleli a béres.
– Ez jó egynek – azt mondja Mátyás király –, de most arra felelj, ki volt az, aki nem született, mégis meghótt?
– Felséges király, aki nem született, mégis meghótt, senki más nem vót, mint Ádám apánk!
– Evvel is rátaláltál, cigány. Hanem azt is meg tudod-é mondani, min állok én itt, előtted?
– Min állana a felséges király, ő is csak a csizma talpán áll!
– No, cigány, örülj, mert megfeleltél!
Örült is a cigány béres, mindjárt nagy lagzit csaptak, még a kutyák is feketekávét ittak.

(Szép Ernő: Mátyás király tréfái)