Ha valami nem megy úgy, ahogy azt elképzeltük, vagy ahogy a papírforma ígérte, akkor azt szoktuk mondani: ha nem csurran, cseppen.
Ezt kell mondanunk most is, a két világ- és az Európa-bajnokságra gondolva, kiegészítve azzal, hogy gyenge a csepegés. Kezdjük a vívással. Lapzártánkig (ezután következik a női párbajtőr és a férfi tőr csapatversenye) mindössze egy ezüstérem került a magyarok és két bronzérem a románok birtokába. Az ezüstöt a férfi párbajtőr-válogatott szerezte, a két bronzot a szintén párbajtőröző Brânză és Măroiu. Remekeltek viszont az olaszok, az oroszok...
Tornában sem sokkal jobb a mérleg. Ott Berki Krisztián megvédte lólengésben bajnoki címét, aztán vége. A román tornászok mindössze egy negyedik hellyel (női csapat) dicsekedhetnek. Nem vitás, többet vártak, velük együtt mi is többre számítottunk, mert női tornában többet ígért a hagyomány, a papírforma.
Az asztalitenisz Európa-bajnokság hozta a legtöbb érmet. A románoknak két ezüstöt, a magyaroknak két bronzot (mindezt lapzártánkig).
Összegzésként elmondhatjuk: ezekben a sportágakban elszaladt tőlünk a sportvilág szekere. Lemaradtunk. S ahogy telnek az évek, úgy távolodik egyre jobban a világ élmezőnye.(á)
