Hivatalos indoklásukban azt hozzák fel, hogy takarékosabban működő szerkezet mellett az európai uniós alapokhoz való könnyebb hozzáférést is segítené egy decentralizáltabb rendszer, nem nehéz viszont rájönni, e törekvés nyilván összefügg azzal is – és nem mellékesen –, hogy saját pártjuk esélyeit szeretnék javítani a jövő évi voksolásokon. Eme erőpróbán ugyanis előreláthatólag alighanem elbuknak, ha a lakosság mai hangulata, elkeseredettsége nem változik. Emiatt keresnek szokatlan megoldásokat, s erre a közigazgatási szerkezet átgyúrását vélik alkalmasnak, az ugyanis szétzilálhatná a rivális pártok megyerendszerre épülő szervezeteit és a mögöttük álló érdekszövetségeket. Ebből világos az is, miért nem kíván hozzányúlni a mai megyei beosztáshoz a választások előtt egyetlen ellenzéki párt sem, és hogy miért nem lelkesedik az ötletért az RMDSZ maga sem. Mi több, hónapok óta konokul kitart a terv elvetése, elhalasztása mellett.
Különben minden, magát a magyar érdekvédelemmel eljegyzett párt öngyilkosságot követne el, ha a közigazgatási átstrukturálódáshoz akkor is hozzájárulását adná, ha az a magyarság önrendelkezési törekvéseit károsítaná vagy meghiúsítaná. Márpedig ez derül ki Emil Boc pártelnök etnikai régiók létrehozását elítélő nyilatkozataiból. Magyar párt nem teheti meg, hogy a székely és határ menti (például Bihar, Szatmár, Szilágy) régió magyar lakosságát kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a mainál – holott a nagyobbik kormánypárt tervei ehhez vezetnének –, ráadásul szavazótábora azt várja el tőle, hogy annak mai helyzetén, önérvényesítő képességén számottevően javítson.
Magyar párt csak abban az esetben adhatja áldását egy adminisztratív átszervezésre, ha az közelebb visz kulturális és területi belső autonómiánk létrehívásához, illetve ha kizárja minden további jogvesztés lehetőségét.