Jó terveknél többet ér a jó kapcsolat – ez derül ki, valahányszor a kormány vagy éppen a megyei tanács községi, városi önkormányzatoknak osztogatja a közpénzt.
Nem az számít, milyen az illető település helyzete, csődközeli állapotba került-e éppen, nem tudja kifizetni tartozásait, alkalmazottai fizetése is veszélyben forog, az sem szempont, hogy akár évek óta semmilyen támogatásban nem részesült, esetleg valamely beruházás befejezéséhez kellene gyorssegély, a párthovatartozás minden más megfontolást felülír. Ha kormányzó párt tagja az elöljáró, akkor esetleg számíthat valami pénzre a település, ha ellenzéki, akkor meg vessen magára.
Olyannyira megszokottá vált ez a gyakorlat, hogy jóformán már senki sem emel szót ellene, mintha az lenne a természetes, hogy adólejeinket önkényes módon, kizárólag pártérdekeik mentén osztogassák a hatalmon levők. Volt idő, amikor tiltakoznunk kellett a székelyföldi megyéket ért hátrányos megkülönböztetések miatt, amikor költségvetési forrás alig jutott a háromszéki falvaknak, városoknak. Azóta kormányrúdhoz került az RMDSZ, de nem a rendszer átalakításán dolgozik, hanem belesimul abba. Nem azon fáradozik, hogy hosszú távon is működőképes, az állandóan változó politikai széljárástól független támogatási, elosztási képletet fogadtasson el, megteremtse pénzügyi, intézményi autonómiánk alapjait, hanem beállt a sorba, maga is csöndben irányítja az összegeket a számára kedves város-, községgazdáknak, dicsekszik a kilobbizott pénzekkel. Mi több – amint ezt a kormányjuttatásokból évek óta nem részesülő Barót esete is mutatja –, ugyanolyan diszkriminatív módon viszonyul magyar települések nem RMDSZ-es magyar vezetőihez, ahogyan a román hatalom tette, amikor a szövetségre éppen nem volt szükség a kormányban.
Márpedig hasonló helyzet a zűrzavaros romániai politikai viszonyok közepette bármikor előállhat. És ha majd nem a miniszteri székekben ülnek a szövetség vezetői, ha majd újra tiltakozni kell a román hatalom sorvasztó politikája ellen, vajon hiteles lehet-e azok kiáltása, akik maguk is hasonló eszközökkel próbálták ellehetetleníteni politikai ellenfeleiket, ügyet sem vetve arra, hogy ezzel nem csak a polgármestert, hanem az illető település magyar közösségét is büntetik?
Egyelőre övék az ország, a hatalom. Csak dicsőségre ne áhítozzanak.