Megnyugtató, hogy a mindennapi betevő falatért és a megélhetésért folyó állandó versengés mellett olyan vetélkedő is megjelent hétköznapjaink égboltján, melynek nincs anyagi vonzata, de máris bizonyította, hogy egy emlékfa, egy több évszázados faóriás – részeként egy emberöltőnél sokkal hosszabb időszaknak – tömegeket tud megmozgatni, az egyébként közömböseknek is fel tudja kelteni az érdeklődését.
Ilyen a csíkszeredai Polgártárs Alapítvány által kiírt természettudományos és kultúrtörténeti jellegű verseny, melyben tavaly a csíkszentléleki öreg hárs fejére került a korona, s idén megyénkből a köpeci, több mint háromszáz éves szil is pályázik a címre. A szil, ami összeköt a logója ennek a nemes versengésnek, hiszen a tavalyi győztes csíkszentléleki hárs is a köpeci szilben láthatja méltó utódját.
A köpeci faóriás eddig a szavazatok legtöbbjét kapta. A szil-láz tehát minálunk is egyre forróbb. Már túl vagyunk egy, a helyszínen megtartott tartalmas sajtótájékoztatón, ahol – örömünkre – zömében fiatalok gyűltek össze. Az október 30-án záruló megmérettetést az ország más vidékein is kezdik komolyan venni, s az október végéig tartó időszakban arra biztatnak a baróti szervezők, hogy kattintsunk rá a http://www.evfaja.ro/voteaza.php?id=22 linkre, e-mail címként egyszer, majd pedig a megadott ellenőrző kódot írjuk be, mert így lehet érvényesíteni a szavazatot. Ki ne óhajtaná széles e Háromszéken, hogy a Polgártárs Alapítvány kezdeményezése ne végződjön számunkra sikertörténettel? Addig kell ütni a vasat, amíg meleg!
Hogy mi fán terem ez a verseny?
Van benne tudomány, van a fákhoz kötődő kultúrtörténeti érték, van lelkesedésre okot adó magyarság-összetartó erő, jó adag egészséges lokálpatriotizmus, s nem utolsósorban egy kedves és ártatlan, de hasznos játék, versengés a javából köztünk, magyarok között, de másokkal is, mert nem mindegy, ha például a Mikes-tölgyekkel ismerkedik meg a versenyező világ, vagy Avram Iancu fájával. Megyénkből ebbe a versenybe most csak Erdővidék nevezett be, de van nekünk több olyan jeles fánk is, amelynek megismerése révén csak tanulhat és lelkesedhet bárki. Mint Benedek Elek kisbaconi öreg fenyői, a bodosi Budai Domokos alma alanyfája, vagyis a Budai József-emlékfa, Benkő József középajtai botanikus kertjének sarjemlékfái, s miként Petőfi körtefája sem tudott dacolni az idővel Székelykeresztúron, azonképpen múlt ki Nagyajtán Kriza János körtefája, amelyhez verset is írt. És van nekünk Jókai-hársfánk a csernátoni múzeum udvarán, az erdőtörvény-alkotó kálnoki Bedő Albertnek emlékfája szülőfaluja unitárius temetőjében, óriási diófái Kőrösi Csoma Sándornak Csomakőrösön, és áll még ma is majdnem megszámlálhatatlan millenniumi és Sissi-emlékfa, melyet nagyapáink ültettek el kántortanítókkal az élen az 1896-os ezredévi ünnepségeken, illetve 1898-ban, amikor meggyilkolták a magyar királynét, aki szeretett minket.
E sorok írója ezerszer látta a köpeci faóriást az Erdővidéken eltöltött tizennégy esztendő alatt, de a szillel való ismerkedése a lehető legkülönösebb volt. Ştefana Roman bukaresti fitopaleontológus (ősnövénybúvár) arra kért, iszapoljuk ki közösen az erdővidéki széntelepeket borító, vízben oldható anyagokból az évmilliókkal ezelőtt elpusztult növények, fák pollenjeit, hogy azokból az őspollen-analízis vagy palinológiai adatok alapján rekonstruálni tudjuk Erdővidék pliocén kori flóráját, mely a Párizsban elvégzett analízisek alapján 3,5–4 millió éves. Nos, az eredmények meglepőek voltak: az akkori idők fás növényzetében túlsúlyban volt jelen a szil. Ez jelezte az akkori időszak lehűlési periódusát, de kiderült, hogy a szil már a felső-kréta időszakban is élt, mintegy százmillió esztendővel ezelőtt.
Régi és mégis új ismerősünk a köpeci hatalmas mezei szil. S mert a szakemberek véleménye szerint – ezt bizonyította a nemrég elhunyt Antal Jenő baróti erdésztechnikus is, a fák kiváló ismerője – életkora több mint három évszázad, csoda, hogy él, mert a szakkönyvek szerint a szil rovarkártevőinek a száma meghaladja a tucatot. A köpeci szil átvészelte a lepergett századok viharait, a mifelénk is ismeretes szilfavész betegséget, az aszályokat, tüzeket, a vandál fatolvajok támadásait. "A múlt század elején élő anyai nagyanyám, Serbán Róza, aki köpeci malomban gyermekeskedett, sokat mesélt az ott eltöltött gyerekkoráról – mondta Gajai Mária hidvégi tanárnő –, s mindig emlegette, hogy a Serbán (Sorbán)-malom udvarán állt egy nagy-nagy fa. Hát már akkor is nagy, hatalmas volt!" Mikós diákként énekeltük azt a fás nótát, melyet 1940–44 között a kollégium jeles zenetanára, Bágya András (1911–1992) EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, az 1960-as évek magyar könnyűzenéjének meghatározó alakja tanított a szentgyörgyi diákoknak. Bizonyára még ismerik ezt a szilhez is kötődő nótát:
"Domboldalon áll egy magas nyárfa,
Alatta van édesanyám háza,
Édesanyám fehér fejkendőben
Cipót dagaszt szilfa tekenőben..."
Nos, e sorok írója még ismerte a malomházat, s az öreg Anna nénit, aki abban élt. Ma már a ház romjait is eltakarította az idő. Az öreg szil él, de sajnos beszélni nem tud. Viharos történelmi idők tanúja volt itt, a Baróti-patak mellett, ahonnan a számára nélkülözhetetlen vizet is kapja.
A bennvaló, ahol a malom állt, két jeles csatatér szomszédságában van: ott terül el Csemerétje és a Kányásmező. Előbbi helyen a székely verte agyba-főbe a székelyt Barcsai Gáspár kegyetlensége folytán az erdélyi fejedelmi székért folyó harcban. A halmot, az 1660-ban elesettek tömegsírját lassan elegyengeti az ekevas. A Kányásmezőn osztrák katonák és ágostonfalvi román népfelkelők vívtak kegyetlen harcot a székelyekkel 1848 telén. Véres volt a hó a honfivértől, s december 9-én este lángokban égett a felgyújtott falu, piros fény világította meg a Halomútja oldalát. Baj van Köpecen! – futótűzként terjedt a hír Erdővidéken. A negyvennyolcasok tömegsírja dobásnyira a sziltől, a műút keleti oldalán.
De megpihenhettek a szil alatt Thököly kuruc vitézei is, hiszen Brassó felé vették útjukat, miután móresre tanították a szabadságharcukkal nem rokonszenvező vargyasi Danielek egyikét. Mesélhetne az öreg szil az 1742-ben kirobban köpeci és miklósvárszéki ribillióról, nemkülönben az emberáldozatokat követelő két világháborúról. Nos, ha ennyi éven át megőrizte nekünk a Fennvaló ezt a fát, akkor lehetne a neve Köpeci történelmi emlékfa!
A fa gigászi magassága (35 m magasra becsülik) és törzsének vastagsága is nyomott a latban. Mellmagasságban mért körmérete 7,3 m, s mint ilyen, reméljük, meggyőzi a szavazókat, hiszen öt felnőtt ember szükséges ahhoz, hogy körülölelhesse. "Hiába volt ez az öreg fa a harcok, a harcterek központjában, a Fennvaló megőrizte számunkra – mondta Antal Jenő a szilről készült kisfilmben. – Nem érte ágyúgolyó, amikor a malom is felperzselődött, ő megmenekült, hogy most itt lehessünk mellette, örülhessünk neki, bámulhassuk hatalmas koronáját, és átadhassuk a jövő nemzedéknek."
