"A fának légzésre és sűrű élénkítő mozgásra van szüksége,
amelyet szél, eső, fagy idéz elő, máskülönben könnyen kiszárad.
Éppígy igen nagy szüksége van az emberi testnek is mozgásra,
aktivitásra, komoly testgyakorlatokra vagy játékokra."
(Comenius Johannes Amos)
Sepsibesenyőn zártam az előző iskolai évet, az újat
Angyaloson
kezdem azzal a reménnyel, hogy az új generáció neveléséért felelősek, nevelésében érdekeltek megértették a júniusban megszakadt sorozat eszmei mondanivalóját: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára, ugyanakkor a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, s mint ilyen, létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben. Egyébként a fentieket erősítik meg az RMDSZ programjának idevágó mondatai: "Fontosnak tartjuk, hogy a sportban valamennyi tehetséges fiatalnak esélye legyen képességei kibontakoztatására. Ezért előtérbe helyezzük az iskolai testnevelés és sport lehetőségeinek fejlesztését, valamint a regionális és az országos versenyrendszerek kiépítését."
Csodálatosan szép, új épület ad otthont az angyalosi óvodának. Ha bent is ilyen szép... Miért ne lenne? – ezzel a gondolattal léptem be a folyosóra, melynek első ajtaja az óvoda helyiségébe nyílik. Éppen tízóraira készülődtek az ovisok, de érkezésemmel egy pillanatra "megtorpant" a gyereksereg és óvónőjük, Pászka Emőke.
– Szüreti mulatság lesz ma a faluban – így az óvónő – szekeres felvonulással, s erre készülünk, együtt az iskolásokkal műsoros fellépésünk lesz. Íme egy kis ízelítő az előadásunkból.
S már szólította is a kicsiket: – Gyertek gyerekek, gyertek, mutassuk meg, mit tudunk... Egy perc, s máris felcsendült a gyerekek ajkán a nóta: Megérett a fekete szőlő... Elvégre szüreti mulatságra készülnek, melynek végén kosaras bálra váltanak a szülők, a bál végére pedig – gondolták a gyerekek – jól jöhet egy kis segítség, s nem is akármilyen, így aztán rázendítettek az ismert nótára: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok... S közben ropták a táncot szemet gyönyörködtetően. Megtapsoltam a rögtönzött főpróbán látottakat, nem tehettem mást, hiszen nagyon ügyesen, otthonosan mozogtak, táncoltak. Nem véletlen, hiszen a múlt héten Étfalván léptek fel, azaz "melegítettek" egy szüreti rendezvényen.
A főpróbát követően a fiúcskák bevonultak a mosdóba, a kislányok pedig az asztalok megterítéséhez láttak. Míg a gyerekek tízóraiztak, az óvónő elmondta: – Huszonegy gyerek jár az óvoda négy – kicsi, közép-, nagy és előkészítő – csoportjába. Nagy szeretettel jönnek, hiszen itt otthon érzik magukat, szabad a játék, lenyűgöző a program. Reggel, amikor megérkeznek, mindenik felteszi jelét erre a terítőre, innen tudjuk, ki van jelen, ki hiányzik, aztán megkezdjük a reggeli beszélgetést, mindenik elmondja az otthonról hozott "gondjait", történéseit. Kilenc órakor megkezdődik a kötött tevékenység, a témás – anyanyelvi, erkölcsi, román nyelvi, matematikai – foglalkozások sora. Minden tevékenység játékos gyakorlatokkal van egybekötve, s ezek egytől egyig képességfejlesztőek. A sportos játékok sem maradnak ki mindennapjainkból, hiszen kell a torna, mert mozgásrendszere lehetővé teszi a különböző izomcsoportok foglalkoztatását s ezáltal fejlesztését, kell az atlétika, hiszen a legtermészetesebb emberi mozgásokra épül, a járásra, a futásra, az ugrásra... Játékainkból egyelőre kimaradnak a labdás játékok, udvarunk még erre nem alkalmas, de azzá tehető. Kellenek a játékok, hiszen ezekben próbálhatják ki gyerekeink a tárgyi és az emberi környezet örömeinek általuk elképzelt változatait. Kell a játék azért is, mert nagyon szeretnek játszani, mozogni, hiszen igazi gyerekek.
– Annyi sok játék van itt, úgy érzem, e tekintetben gondtalan az életük.
– Van, hiszen túl a községi tanács, a gidófalvi iskola támogatásán sok segítséget kapunk Mátyás István tiszteletes úrtól. Így aztán nyugodtan tervezhetjük jövőnket, közös akcióinkat a szülőkkel, a község óvodáival, nyugodtan készülhetünk a jövő vers-, a mesemondó versenyeire.
Közben a bejárati ajtóban megjelennek a szülők. A gyerekeikért jöttek, hogy idejében előkészíthessék őket a közeledő szüreti szekeres felvonulásra, melyen mindenik gyerek székely ruhában vesz részt. Búcsúzom, sok sikert, jó szereplést kívánva.
Az udvarra kilépve megjegyzem magamnak: még üres, de jól elfér itt egy játszótér, s ha nagyon akarják, egy labdajátékokra alkalmas pálya is. Higgyék el, örömmel fogadnák a játékot imádó gyerekek. És még valami, teljesebbé tenné az új és szép épület benyomását.