Va­sárnap a Baross Gábor-emlékmű avatásával egy időben a Kézdiszéki Székely Ta­nács és a Kézdivásárhelyi Székely Tanács a Katro­sában, a Bellő-patakánál szervezett megemlékezést az ’56-os szabadságharc tiszteletére, ahol egy domborművet is elhelyeztek.
Tegnap este a céhes város önkormányzata a két évvel ezelőtt a Függetlenség utcában felavatott ’56-os Szabadság-szobornál tartott ünnepi műsort. A tanítóképző tanulói fáklyákkal vonultak a helyszínre, az ifjúság nevében Tóth Bálint, a Hatvannégy Vár­megye Ifjúsági Mozgalom tagja emlékezett a magyar forradalom mártírjaira, majd Farkas Ferenc történelem szakos tanár, a Református Kollégium igazgatója elevenítette fel az 55 évvel ezelőtti eseményeket, az ünnepséget Beder Imre református lelkipásztor áldotta meg. 19 órakor a Nagy Mózes Elméleti Líceum pedagógusai és diákjai a kantai iskolától fáklyákkal vonultak az egykori katonanevelde előtti világháborús emlékműhöz, ahol alkalmi műsorral tisztelegtek az ’56-os hősök és áldozatok emléke előtt. A megemlékezés záróakkordjaként a Vigadó kistermében Kocsis Ildikó hárfaművész és Székely Edit fuvolaművész hangversenyét hallgathatták meg az érdeklődők.Iochom István

A román trikolór árnyékában
Közel kétszáz kovásznai rótta le kegyeletét tegnap délben a központi parkban lévő ’56-os emlékműnél, ahol Ferencz Botond városi MPP-elnök köszöntötte a jelenlévőket. A Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákjának szónoklata következett, Konnáth Árpád azt mondta el, hogyan látja ő mai szemmel az ’56-os eseményeket. Bustya Dezső református lelkész, a kézdi-orbai egyházkerület nyugalmazott püspökhelyettese saját életének mozzanatait elevenítette fel, arról beszélt, tizenévesként hogyan került kommunista börtönbe – azért, mert közel húsz fiatal társával ’56 előtt felismerték a kommunista politika kétszínűségét. Sztálin-szobrot öntöttek le kénsavval, villanyoszlopot akartak felrobbantani Kolozs­vár közvilágításának megbénítására, szórólapokat terjesztettek május elseje ünnepén. Hazaárulás vádjával kerültek katonai ítélőszék elé, együtt száz év büntetést kaptak. Őt magát nyolc évre ítélték, amit kényszermunkatáborban töltött le. A kommunista börtönben megtanult szenvedni, de félni nem – mondotta, és kiemelte, ma sem kell engedni a manipulációnak.
Az esemény méltóságteljességét némileg beárnyékolta egy fiatalasszony jelenléte, aki a ceremónia egész ideje alatt magasra tartott román zászlóval és ikonnal, lába előtt degeszre tömött katonahátizsákkal szobrozott a Havadtőy Sándor Cserkész­csapat székely és magyar zászlót tartó tagjainak sorában. Ferencz Botond próbálta jobb belátásra és távozásra bírni, amiből szinte cirkusz lett, így a rendzavarás elkerülése végett inkább figyelemre sem méltatták.Bokor Gábor
Kopjafát avattak Vargyason
Vargyason istentiszteleten emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalomról, majd a volt kántori lak előtt az eseménynek mementót állító kopjafát avattak. A felszólalók hangsúlyozták, az öt és fél évtizeddel ezelőtt történtek a világ tekintetét a vörös diktatúra elnyomásában élők felé irányították, s tetteik hozzájárultak a kommunizmus kelet-európai bukásához.
Andorkó Ferenc unitárius lelkész beszédé­ben a magyar történelem két szomorú eseményét, 1849. október 6-át és 1956. október 23-át kötötte össze. Mint mondotta, mindkét esemény népünk szabadságának eltiprását jelentette. A Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet tagjainak rövid műsorát követően az erdélyi 1956-os eseményekben szerepet vállaló Soós La­jos, Máthé József, illetve az időközben elhunyt Soós Sándor, Ferencz Tibor és a torjai, de hosszú ideig Vargyason lakó Lőrincz Károly áldozatvállalása előtt hajtottak fejet. Végezetül Dimény András nyugalmazott unitárius lelkész a magyar szabadságharcok évszázadokon átható erejéről beszélt. A kopjafánál az egylet részéről László Gábor és Ilkei Ferenc polgármester a fiatalok hősiességéről, a külföldi hatalmak viszonyulásáról és a határon túlterjedő hatásáról beszélt. A kopjafa készítője, Sütő Gábor azon időket idézte, amikor történelmünkről csak titokban lehetett beszélni. Andorkó Ferenc tiszteletes arra kérte az egybegyűlteket, hogy az eseményt, a megemlékezésen túl tekintsék tiltakozásnak a román hatalom Székelyföld és a partiumi magyarság feldarabolási kísérlete ellen, meggyőződése, a közigazgatási újraosztásnak igenis ez az egyik mozgatója.Hecser László

Elfelejtett múlt Baróton
Baróton sem a városházának, sem a három magyar pártnak nem volt fontos megemlékezni az 1956-os magyar forradalom kitörésének napjáról. Megfeledkeztek az innen elinduló – a később meggyőződéséért mártírhalált választó – Moyses Márton­ról és társairól, Bíró Benjáminról, Józsa Árpád Csabáról, Kovács Jánosról s arról az ötvennyolc erdővidékiről, akik valamilyen formában részt vettek az erdélyi szervezkedésekben, és akiket ezért a román hatalom hosszú börtönévekre ítélt.
A Baróti Szabó Dávid Közép­iskolában a magyar katedra által szervezett szavalóversenyre érkező néhány tucat diák a Moyses Márton áldozatvállalását őrző emlékműnél rótta le kegyeletét. Keserű Sándor történelemtanár a forradalom kitöréséhez vezető okokat elemezte, a törénteket idézte fel. A Petőfi utcában szintén 2008-ban felállított, Éltes Barna szobrász által készített alkotásnál csak Bede István és Oláh József egykori ötvenhatosok és a meghurcolt erdővidékieknek tiszteletképpen kopjafát állító Történelmi Vitézi Rend székkapitánya, Benkő Emőke volt jelen és koszorúzott.Hecser László