"Hogyne haldokolna – állítják a helybeliek –, amikor a központi pénzalapokat leállították. Leálltak a megkezdett munkálatok. Sem az ivóvíz vezetését nem tudják folytatni, sem a bekötőút aszfaltozását. Rólunk megfeledkeztek!"
Már jóformán említeni sem merik: húsz esztendeje ígérgeti a megyei vezetés, hogy járhatóvá teszik a Besenyőt Angyalossal összekötő régi utat, "pedig azt megígérte annak idején Demeter János akkori elnök úr!" Hogy éljen a remény, amikor húsz esztendő és a falu alatti tó sem volt elég arra, hogy Gidófalva irányából is aszfalton lehessen megközelíteni a falut? "Ez és semmi más a besenyői nép óhaja" – nyilatkozta Ambarus Gábor, a maksai községi tanács tagja, falufelelős.
Muszkaföldön lassan jár posta
– parafrazáltuk Oláh-Badi András alpolgármesterrel a nagyapáink idejéből ismerős háborús dalt. Igazuk van a besenyőieknek, mert aki a rendszerváltás elején hatvanéves volt, most már a nyolcvanon is túl jár. Ezek az emberek hittek abban, hogy majd minden jóra fordul, lassan minden megváltozik. Igen ám, de azok számára, akik már a nyolcvanon túl vannak, majdnem mindegy, hogy lesz-e aszfaltburkolat Besenyő és Angyalos között, no meg az is, hogy felújítják-e a Besenyői Büdös-feredőt!
– Mi a helyzet ezekkel a munkálatokkal? – kérdeztük az alpolgármestert.
– Minden úgy igaz, ahogyan a nép mondja. Az ivóvízhálózat építését megkezdte a kivitelező Ifcor cég. A fővezeték el is készült. Önerőből bevitettük azoknak az udvarára, akik igényelték, vízóra és elzárócsap került rá. Várjuk a pénzt a folytatásra. A Császárkút medencéje megrepedt, folyik el belőle a víz. Felújítását tervbe vettük, de mert nem lesz elég a falunak a forrás vize, fúrt kútból kell a hozamot pótolni, amit a kultúrotthon udvarán mélyítenek majd le. Ennyi...
– És mi a helyzet a bekötőúttal?
– Alapozását elvégezte az Ifcor 1500 méter hosszúságban. Nem csak mi, ők is várják a pénzt az aszfaltozásra. De nem olyan egyszerű a dolog, mert itt-ott már leromlott a makadámburkolat, ki kell javítani! Vannak szakaszok, ahol támfalakat kell építeni. A célra hozott betonelemek a kultúrotthon udvarán várják a jobb napokat.
– Félbemaradt a besenyői kultúrotthon felújítása is.
– Mentettük az épületet, a tetőzete elkészült. A belső munkálatokat (meszelés, illemhely stb.) jövőben végeztetjük majd el. Ennek tetemes az önrésze, kaptunk a megyei tanácstól 10 000 lejes támogatást.
Volt egyszer egy Büdöskút
E sorok írója tanúja volt a besenyői kezdetleges népi feredő működésének. Méltán siratják a helybeliek, a felforrósított, erősen kénes gyógyvízben végzett sorozatos fürdőkúra hatásos módon csillapította a mozgásszervi panaszokat. Persze, nem volt annak idején semmilyen orvosi szolgálat, s csak jelzésként juthatott a betegek tudtára, hogy ezt a vizet csak a heveny reumatikus gyulladás szakaszán túl szabad igénybe venni. A forrás hozama gyenge volt, a gyógyvizet üstben melegítették, és deszkából épített két kabinban fakádba meregették. Mondanunk sem kell, hogy e gyógyfürdőzésre csak szép és meleg nyári időben lehetett számítani. Kovászna Megye Tanácsának a Hagyományos fürdők felújítása és korszerűsítése Maksa község területén című pályázatában szerepel a Besenyői Büdös-fürdő felújítása is. Kivitelezésének egyelőre a pénzhiány az akadálya, de a helyi vezetés már az elején nehézségekbe ütközött.
– A megyei erdészet akadékoskodott – tisztázta a helyzetet az alpolgármester –, Pandelea úr nem egyezett bele abba, hogy fürdőt építsünk a forrás közelébe, pedig az a hely tanácsi tulajdon. Tóth Emese módosította a tervezetet, kivették a létesítményt az erdős övezetből. Úgy néz ki, hogy egy közeli pusztára kellene felépíteni, de oda ki kell szivattyúzni a gyógyvizet. Jobbnak látnánk bennebb hozni a kezelőközpontot, a Lovaskert környékére, szabadeséssel be is folyna a víz. Ha lesz pénz, lesz korszerű gyógyfürdő is.
– Besenyő gazdag történetű település, látnivaló is bőven akad. Mi volt az oka annak, hogy nem sikerült baráti és testvértelepülési viszonyt kialakítani a Heves megyei Apc községgel?
– Azt nem tudom, én akkor nem dolgoztam az önkormányzatnál. Nem minden testvértelepülési kapcsolat sikeres. Az apciak ellátogattak Besenyőre, megtörtént a viszontlátogatás is. Szerintem egyik részről sem akadt, aki szorgalmazta, éltette volna tovább ezt a kapcsolatot.
Mit kongat a besenyői új harang?
"A szegény embernek semmi nem kedvez – mondták a besenyőiek. – Az, hogy gyenge a besenyői talaj, őseinket terheli. Miért kellett ide telepedni, erre az Isten háta mögötti helyre? A lapályos helyeken még jó, de itt fenn, a falu feletti dombokon olyan gyenge, hogy csak akkor áll szóba velünk (értsd: ad jobb termést), ha minden évben atyamáriásan megszórjuk istállótrágyával!"
Ambarus Gábor falufelelős traktoráról szállt le mezőről jövet, és elmondta, hogy a faluban maréknyian rendelkeznek mezőgazdasági gépekkel. Ezek szántják-művelik a gyengébbek, az idegenben élők, az öregek és a tehetetlenek földjeit. Máthé Lajos, Bartha Tihamér, Páll Mihály és Páll Endre nevét sorolta még. A szántóföldekről mindenkinek a kezében a birtoklevél – tudtuk meg a maksai jegyzőnőtől, az erdők tulajdonjoga csak a 18-as törvény alapján tisztázódott. A 247-es törvény előírásait nem tudták teljes mértékben alkalmazni a magánerdők és az egyházi erdővagyon egy részében. Sietni kell, bólintottak rá, mert beléptünk "az új felszabadulás" harmadik évtizedébe!
– Nekünk még az új harangban sem volt nagy örömünk – így a helybeliek. – Meghibázott, s addig csángált a monya, hogy egyszer leszakadt. Ez sem valami jó jel. Igaz-e?
– Azt mondták a besenyőiek, hogy az Udvarhelyről megrendelt új harang azt kongatja: van-még-baj, van-még-baj! – vetettük fel a falu lelkészének.
– Nem kell azt hinni, hogy az augusztusi ünnepség után gond nélkül vagyunk – így Babos-Barabás Berta tiszteletes asszony, akinek elvitathatatlan érdemei vannak abban, hogy most olyan a falu műemlék temploma, mint kis történelmi ékszer. – Vízlefolyókat építettünk a lépcsőfeljárat mellé, és korlátot. Támfal és kerítés is készült. Ami még hátramaradt, a tervezés és a hibás kivitelezés nyomán utólagosan felmerült hibák kijavítása. Sajnos, ilyenben is részünk volt. Megsüllyedt a templom körüli védőjárda, fel kellene szedni és újrarakni. A harangtorony középső szintjén, ahol a meszes vakolatot a restaurátorok készítették, semmi baj, de az alsó és legfelső szinten a cementes vakolat megbomlott. Ígéretet kaptunk, hogy ezt tavasszal kiigazítják, és kicserélik a villámhárító vezetékét, mely szerintem nagyon fontos egy ilyen épületnél. A fővállalkozó olyan padolást végzett a templomban, hogy mind ki kell cserélni.
Besenyő templomának mai értékeire könnyű visszatekinteni, az augusztus 14-én megtartott örökségvédelmi nap alkalmával megjelent A sepsibesenyői református templom című jeles kiadvány, melyben dióhéjban minden megtalálható. A lelkész által írt és szerkesztett, jegyzékkel ellátott füzet felvételei a fotóművész Hlavathy Károly munkái, a szakmai tanácsadást Jánó Mihály vállalta. Az ünnepség díszvendége volt Bergh Sándor budaörsi vállalkozó is, aki besenyői őseinek emlékét, síremlékeit kereste fel, és részt vett két jeles felmenőjének – Szotyori Nagy Gyulának és Szotyori Nagy Áronnak – állított emléktábla leleplezésén. A márványtábla egyfajta történelmi adóssága is a falunak, a besenyői Páll család s különösképp Páll Zsófia gondoskodása révén ezért került a templom portikuszának falára. A helybeliek között – talán azért is, mert a megújulás gyors üteméhez nem szoktatta hozzá a lakosságot és a gyülekezetet a letűnt rezsim – az ünnep után disszonáns hangok is szárnyra kaptak, amelyeket nem kívánt részletezni a lelkipásztor. Figyelemre sem méltóak, mert erőteljesen eltompítják azokat az értékmentéssel kapcsolatos erőfeszítések, a kitartó és áldozatos munka.
– A negatív előjelű kommentárok egy keveset lehangoltak – mondta a lelkész. – De örvendek annak, hogy templomos a besenyői nép. Az újkenyér nagyhetében vendéglelkészek részvételével evangelizációs eseménysorozatot szerveztünk, folyik a léleknevelő munka, aranykonfirmációt tartottunk, ahol a 60, 50 és 25 évvel ezelőtt konfirmáltak úrvacsorát vettek, bensőséges hangulatban találkoztak. A maksaiakkal közösen bibliahetet szerveztünk.
Látogatásunk idején beindult az ifjúsági munka. Összeállt egy kis csoport. Arra is gondoltak, hogy színjátszó csoportot alakítanak, filmklubot, mert erre alkalmas felszerelést is kaptak a hollandoktól. A falusi közművelődési munkát a lelkész szükségesnek tartja, s így feladatának is tekinti.
Az iskola még megmaradt
Sepsibesenyő lélekszáma az első világháború küszöbén 454 volt, ez azóta fokozatosan 118-cal csökkent. A 2002-es népszámlálás idején már csak 336-an voltak. Az apadó lélekszám, a kiöregedési folyamat, az egyre változó tanügyi törvények a falu ősi iskoláját is veszélyeztették. A tavaly év végén még keresztül-kasul járta a falut az egyre veszélyesebb célzatú hír, hogy "nem baj, ha megszűnik az iskola, ott a sulibusz, s az viszi majd a gyerekeket a maksai központi iskolába!" Helyben még elemezni sem üdvös a természetes szaporulat kérdését, mert a lakosság zöme már kész válasszal fogad: nehéz az élet, költséges a sokgyermekes család fenntartása! A Fennvaló mégis a besenyőiekkel tartott: megmaradt ebben az iskolai évben is a kis intézmény. Az elemisták egyetlen összevont osztályban tanulnak, s az ovis vegyes csoport is működik – tudtuk meg Szász Adél tanítónőtől és Bíró Tímea óvónőtől.
Búcsúzóban örömmel pillantottunk a falu bejáratánál álló vadonatúj pannóra. Sepsibesenyő is célpontja a 230 kilométer hosszú Nemere Útja projektnek. Az elkeseredésre és közönyre lehetne talán gyógyír a pannó szövege: "A projekt elősegíti térségünk gazdasági és társadalmi fejlődését, segíti a könnyen és sokak számára elérhető egészséges életmód elterjedését, hozzájárul a turisztikai lehetőségek bővüléséhez, a helyi termékek népszerűsítéséhez és megkedveltetéséhez."
