– Nem kell az én kis gazdaságom körül nagy port verni, csupán két éve kezdtem állatokkal foglalkozni – fogadott. – Hétvégi háznak akartam telket vásárolni, s mivel sógoromék lisznyóiak, így került ez a hely. Úgy alakult, hogy a ház még nem készült el, csak istállót építünk folyamatosan. Nekem az állattartás nem szakmám, de szeretem, s a kisfiam is imád­ja az állatokat. A disznókkal kezdtem. Man­ga­licát hoztam, hat kocát és két kant Ma­gyar­or­szágról. Sok az olyan ismerősöm ugyanis, aki tudatosan táplálkozik, és azokból a hormonkezelt húsokból kezdett elege lenni. Magunk­ra is gondoltam: egészséges állatokat akartam tartani. A kezdet biztató volt, s az igény akkora lett, hogy érdemesnek mutatkozott a további szaporítás. Nem akármit, hanem őshonos magyar állatot akartam szaporítani.
– Most alacsony az állatlétszám?
– Nem volt sok, mintegy ötven darab, azokon sikeresen túladtam, s a süldőknek már most megvan a gazdája. December végétől áprilisig ismét malacoztatok.
– Anyagi szempontból megéri?
– Élősúlyban ennek is annyi az ára, mint a más fajta disznónak, levágva, húsként talán megéri. Van egy nagy hátránya a mangalicának: lassabban nő, csak egyéves korára éri el a 100–110 kilót. Ezt azonban ellensúlyozza a hús minősége.
– Igaz, hogy a mangalicatermék koleszterinmentes?
– Nézze: ha állati termék, akkor nem várhatjuk, hogy koleszterinmentes legyen. A kutatók azt állítják, a mangalica koleszterinje olyan összetételű, hogy nem tapad az ér falára. Jól hangzik, nem? Vásárlóim közül sok az orvos, akik sokat adnak a táplálkozásra, és bizonyára hisznek ebben.
Mi is utánanéztünk: a mangalica elismerten magyar eredetű sertéstípus, az Or­szággyűlés 2004 áprilisában a védett, veszélyeztetett, nagy örökléstani értéket képviselő, őshonos magyar eredetű állatok közé sorolta. Kialakulása az 1800-as évek elejére vezethető vissza, többféle sertésfajta keresztezéséből. A mangalica a nemesítésnek köszönhetően kifejezetten zsírsertés. Jel­lemző rá, hogy a szalonnája kiváló minőségű, és az izomszövetekben is nagy a zsír mennyisége. Ezért a belőlük készült étel nagyon finom. A koleszterin a jelenlegi meg­engedett egészségügyi normák szintje alatt marad (83–85 mg/100 g), de a különböző húsrészekben eltérőek az értékek.
Mihály Tibor gazdaságában meglepetésben is volt részünk. Az udvar hátsó felében, tető alatt négy vaddisznót pillantottunk meg. Vaddisznó házi tenyésztésben? – kérdeztük csodálkozva Dzsonitól, aki Nagy­baconból szegődött ide állatgondozónak. A tulajdonos elmondta, hogy kedve támadt ezekkel is foglalkozni, de mert nagyon lassan nőnek, azon gondolkozik, érdemes-e folytatni. Ugyanazt fogyasztják, amit a többi disznó, de keveset, csak negyedét eszik annak, amit a többiek. Lehet, hogy a zárva tartást nem kedvelik. Ősszel makkot gyűjt, és kipróbálja azzal is. Csábító, mert a vadhús keresettebb különlegesség, és valamivel magasabb is az ára.
Az istállóban kisborjak pihentek. Ez is egy újabb elképzelés kezdetét jelenti Mihály Tibor számára. A szépeket, az üszőket meg akarja hagyni továbbtartásra, a bikákat nevelni, hogy több száz kilós súllyal túladjon majd rajtuk. Anyai nagyszüleinél tett szert némi tapasztalatra, de ha valami érdekli, nem restelli tanulmányozni a szakkönyveket, és képes órákat böngészni hasonló témák után a világhálón.
– Milyen céllal hozta létre a kert végében a tavat? – kérdeztük.
– Passzióból. Fiam, Bottyán is óhajtotta. Az az övé. A család pedig, ha halat akar enni, akkor az legyen friss!
Amikor a kis karámban a pónit is meg­pillantottuk, hinni kezdtük, a kis Mihály Bottyánnak is része volt abban, hogy a papa farmer lett. Bottyán Kőröspatakon tanul lovagolni, ha jobban belejön, saját póniját is megüli majd. Lakóházuk Sepsiszent­györgyön van, kivéve a Bottyánét. Kis játékházának homlokán két zászlócskát lebegtetett a szél: egy nemzetiszínűt és egy székely zászlót.