Nincs Dálnoki ménes, hallgat az Incitato Lovasklub, de van kovásznai, van szentgyörgyi ménes, van Szent György Lovasklub, van Lipicai Lovasklub, a fogathajtó-mezőny jó egyharmada — hat a Lipicai Lovasklub, egy a Szent György Lovasklub fogata — Kovászna megyei érdekeltségű. Így aztán csak logikus, hogy a fogathajtóidény végén megkerestük Bartha Róbertet, a Nemzeti Lovas Hatóság elnökét, a Lipicai Lovasklub vezetőjét, versenyzőjét, hogy elbeszélgessünk a fogathajtás és ezen túl a lovassport hátterének, a lótenyésztésnek a jelenlegi helyzetéről.

— Hazulról induljunk el, vagyis a fogathajtással kezdjük, hiszen vége az idénynek.

— Szeptember végén volt a kapuzárás, a bajnokság marosvásárhelyi döntőjével ért véget. Az idei vetélkedő amolyan pontgyűjtő versenysorozat volt, minden versenyzőnek kötelezően részt kellett vennie legalább két versenyszakaszon. A bajnokság végeredménye: 1. Rákoczi Gergő (Nagykároly), 2. Páll Attila (Gyergyó­alfalu), 3. Bodó Zoltán (Sepsiszentgyörgyi Lipicai Lovasklub, Kovásznai ménes), 4. Bartha Róbert (Sepsiszentgyörgyi Lipicai Lovasklub), 5. Ivácsony Róbert (Gyergyó­szentmiklós), 6. Bajkó Tibor (Gyergyószentmiklós)...

— Elégedett vagy a csak negyedik hellyel?

— Igen. Túl azon, hogy rengeteg más dologgal kellett megbirkóznom, az idén két új csikóval álltam versenybe, két Siglavi Capriolával, a négyéves Szaddámmal és az ötéves Sylverrel. Mindkettő itt született a ménesemben, mindkettő remény felett teljesített, pedig nagyon keveset tudtam velük edzeni. Kitűnő maratoni és akadálylovak, a díjhajtásban még bizonytalanok, de belejönnek. Maratonhajtásban rendszerint minden versenyszakaszon az első három hely egyikén végeztem, akadályhajtásban szintén, sőt, két szakaszt meg is nyertem. A segédhajtóm Molnár Dénes volt.

— Vegyük sorra a Lipicai Lovasklub többi hajtóját.

— Váncsa Jenő, az idei esztendő volt az első versenyéve. Alaposan felkészült, új lovakat, felszerelést, hintót, lószállítót vásárolt. Sikerrel jutott túl a tűzkeresztségen, így aztán a jövőben minden bizonnyal számolni kell vele. Bartalis Attila tapasztaltabb versenyző, Karcfalváról igazolt át hozzánk. Tiberiu Hermenean, sajnos, csak egy futamon tudott részt venni. Bodó Zoltán a bajnokság bronzérmese lett. Zoli a Kovásznai ménes lovait hajtja, két dálnoki lipicait — és nagyon jól, nagyon eredményesen, Bartha Edy, a fiam tizenöt évesen három versenyszakasz díjhajtó- és akadályhajtószámában szerepelt egyes fogatával, Nigerrel. Nem vitás, a tizenöt tagú mezőnyben mi voltunk a legtöbben, hatan.

— És milyen volt maga a verseny?

— Nagyon színvonalas. Ezért mondom, hogy nehéz a szintet tartani, mert igazi profikkal kell versenyezni, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy fogatokat törnek be, a hajtás a mesterségük, és a hátterükben komoly támogatók vannak.

— Na de térjünk vissza kedvenc lovainkhoz, a lipicaiakhoz.

— Megyénkben van a legnagyobb lipicai állomány magánkézben. A Dálnoki ménes ötven-hatvan lipicaija átköltözött két magánkézbe, mely ma százhúsz lipicait számlál, ebből negyven anyakanca, hét értékes fajmén, ezek viszik tovább a genetikai örökséget.

— A nyolc vérágat számláló lipicai fajnak hány vérága található meg a megyében?

— Hat, az Incitato, a Siglavi Capriola, a Napolitano, a Pluto, a Conversano és a Maestozo. Hiányzik a Tulipán és a Favori, mert nem felelnek meg maradéktalanul a mai fogathajtó-elvárásoknak. De ez nem törvény, hiszen vannak egyedek, melyek kivételt képeznek.

— A vitathatatlanul fellendülőben lévő lótenyésztés, túl a tenyésztők lószeretetén, élvez-e valamilyen eddig nem tapasztalt támogatást?

— A mezőgazdasági minisztérium támogatja a Nemzeti Lovas Hatóságon keresztül a magántenyésztőket. Ez a támogatás mindenekelőtt az anyakancákra és a fajménekre vonatkozik, melyek együtt az állami lovakkal alkotják a nemzeti ménest. Most éppen javában zajlik a fajlószemle, melynek feladata eldönteni, mely lovak maradnak, kerülnek be a nemzeti ménesbe, s élveznek egy éven át minisztériumi támogatást. Mintegy hatezer-ötszáz ló kerül szemlére.

— Milyen szempontoknak kell megfelelniük?

— Küllem, mozgás, genetikai bázis (ezt tartalmazza a törzskönyv), az energiakapacitást tesztelő próbatétel, a fajtánkénti fontosság (meg van határozva, hogy fajtánként hány százalék kerülhet be a nemzeti ménesbe).

— A maga rendjén mit tett a lassan mögöttünk maradó esztendőben a Nemzeti Lovas Hatóság?

— Ott voltunk minden lovasversenyen, kezdve a fogathajtással s befejezve az ügetővel, s támogattuk azokat a sportlovakat, melyek részt vesznek a tenyésztésben is. Aztán ménszemléket, lókiállításokat szerveztünk, külföldi felkészítőkre küldtük szakembereinket. Egy közös amerikai—román program kialakításán fáradozunk a ploieşti-i ügetőpályára alapozva, távolabbi terv egy galopp-pálya megépítése Bukarestben.

— Térjünk vissza a minket, háromszékieket jobban érintő fogathajtásra. Mi a mögöttünk maradó esztendő tapasztalata?

— Egy szóval kifejezve: fejlődés. Egy-egy versenyszakaszra húsz fogat is jelentkezett, ma már megyei bajnokságot is rendezek például a Partiumban, Hargita megyében. Ha jól összeszámolom, ma Romániában ötven-hatvan fogat mozog, amelyből az első hat állja a sarat a nemzetközi versenyeken is. Na, és tovább erősítette a lovasbázis építésének a tervét, mert ezt a sportot csak úgy lehet csinálni, hogy tenyészted a lovakat, edzed, majd értékesíted. Ló sok van, az igaz, több száz, de igazi pár már sokkal kevesebb.

— Mennyit ér egy ,,igazi pár"?

— Nyolcvan-százezer eurót. Ilyen ajánlatott tettek a magyarországi világbajnokok, a Lázár testvérek a kovásznai lipicai ménes felé.

— És mennyit ér ez a két szamár, mely itt legelészik a mének istálója mellett?

— Nem eladók, születésnapi ajándékba kaptam, s a szívemhez nőttek.

— Akárcsak Győzike mamája, az a fekete póni s az a három hucul, melyen a gyerekek ellovagoltak?

— Igen, igen. Mindeniknek meg van írva már a szerepe. Csodálatos szereplők.

— Tudom, még nem készült el a jövő évi versenynaptár, de azért tudod, hogy a Lipicai Lovasklub mit szervez.

— A kovásznai kollégákkal megbeszéltük, hogy ,,ostorbontó" (idénynyitó) versenynek megtartjuk a Bodok-napi rendezvényt, annak már szép hagyománya van, aztán mi közösen megszervezünk itt, a Kökös melletti Lókötőben (nem messze van a Farkas Rakottyától) is egy vetélkedőt.

— Még milyen újdonságot ígér a Lipicai Lovasklub a jövőre?

— A jövőre Edy betölti a tizenhat évet, s részt vehet az országos bajnokságon. Két kancával fog versenyre kelni.

— Két kancával?

— Kicsit szokatlan, de nincsen ebben semmi különös, hiszen minden tenyésztőnek — így nekem is — az a vágya, hogy a kancáit is bemutassa, ne csak a ménjeit, hiszen ezek is a vérág továbbvivői.