A város új utcája
A továbbiakban a gyár posztprivatizációs történetét egy másik oldalról mutatjuk be a csődvédelem és a cégfelszámolás eljárásainak ismertetésével. A népnyelv által Jájának is nevezett gyár eme eljárások révén kapott egy utolsó esélyt a megmenekülésre, s eddig nem állt módunkban ezeket ilyen közelről szemügyre venni. Hogy mennyire fontos különbségek vannak az egyszerű csődeljárás és a csődvédelem közt, azt az üzem utóélete és mai képe is bizonyítja: a nem használt csarnokok sem romosak, a gyártelepen négy, jól menő kisebb cég vert eddig tanyát, ezekhez újabbak csatlakozhatnak, s a gondosan felújított homlokzatok közt, ha az eljárás véget ér, akár új utcát is nyithat a város a nagykaputól az udvar mélyén rendezvények és lakodalmak számára bármikor megnyitható vendéglátó-ipari egységig.
Csődvédelem mint a kótyavetye ellenszere
A modern ipari kapitalizmus nagy pusztítások árán vonult be a Székelyföldre, a magánosítás útjának pokoli bugyrait leíró sorozatunk sok példáját szolgáltatta a rozsdatemetővé züllesztett vagy éppen ócskavasként, betonhodályokként, esetleg gyári romokként kiárusított egykori nagyüzemek csődjének. (Hogy ebben milyen szerepet játszott az, hogy rendkívül rendszerfüggő és országos óriásvállalatoknak kiszolgáltatott egységekről volt szó, ezt máskor bővebben tárgyaltuk már.) Tény, a felszámolásnak a totális megsemmisülést befejező apokaliptikus módja – mely tájainkon olyannyira elhatalmasodott az ezredfordulón – nem volt egyéb a pusztulást pusztításba átvezető rombolásnál.
Hogy az ettől elütő vagyonkezelői mentalitás mellett a dolgozó és tulajdonosi érdek számottevő része megóvható és kielégíthető, ez derül ki az alábbiakból. Tamás László, az évek óta kulcsszerepet játszó, székelyudvarhelyi hivatásos felszámoló saját bevallása szerint épp ezt tekintette egyik céljának a "dudagyár" maradékainak újraértékesítése során. Szinte hihetetlen, de nyereségesen működteti azt, ami még gazdára vár a régi üzemből, s egy röpke séta is bárkit meggyőzhet arról, van élet és van remény az egykori gyártelepen, kisebb számban, de több száz új munkahely sarjadt a régiek helyett, s a vagyonmentés nem volt eredménytelen. Ez keltette fel érdeklődésünket.
– Önnek a fizetésképtelenség beálltának utolsó szakaszára van behatóbb rálátása. Az üzem esetében a vég üdvösen elütött az uzoni szeszgyárétól például, melynek felszámolását szintén ön vezette le.
– A törvényi hátteret ugyanaz az 1995/64-es törvény – ezt 1999-ben módosították –, majd a 2007/85-ös jogszabály szol­gáltatta, de a Jájával mégis teljesen más történt. E gyár ugyanis maga konstatálta, hogy fizetésképtelenné vált, villanyszámláit nem tudta törleszteni, a béreket folyósítani, és ebből kifolyólag csődvédelmet kért. Klasszikus esetben a hitelező kéri a csődeljárás beindítását, zárolják a cég számláit és vagyonát, majd bizonyos procedúra révén értékesítik azt. Az IAME Group Rt. villanymotorjainak piaca megszűnt 2004 vége felé, 2005 januárjában először szakították meg a villanyszolgáltatást, s a gyár végül áprilisban csődvédelemért folyamodott. Miért előnyösebb ezt az utat választani? Mindenekelőtt azért, mert akkor maga nevezheti ki csődbiztosát, ami nagyon fontos lehet. Ő az ugyanis, aki vagyonkezelőként felügyeli a törvényesség betartását, óvja a hitelezői érdekeket, de egyúttal ő az, aki szakmai és jogi tapasztalatai révén olyan átszervezési tervet is össze tud állítani, mely akár egy újraindulás kiindulópontja lehet.
A választott biztos azzal kezdte 2005-ben, hogy első lépésként felmérte a megszorult cég ingó és ingatlan vagyonát, iparkodott beszámítani "a goodwillt és a még létező piaci lehetőségeket", összeírta a kinnlevőségeket. (A goodwill üzleti jó hírnevet jelent a közgazdaság-tudományban, tőkenövelő érték a vállalatértékesítéskor.) "Amikor a vagyon nagyobb, mint az adósságállomány, az egyértelműen arra buzdít, hogy átszervezéssel próbáld megmenteni. Mert az eladósodottságon lehet segíteni, nem úgy, mint amikor a felszámolásnak valóban nincs alternatívája. Egy céget akkor kell felszámolni, amikor az adóssága meghaladja a vagyoni értéket."
Átszervezés
– A tervet magam írtam meg, és magam győztem meg a hitelezőket, hogy nem szabad csődöt kérni, jobban járnak, ha megpróbálkozunk az átszervezéssel. A csődvédelem azért is előnyösebb, mert esetében hamarabb összeáll a hitelezői kör, hamarabb lehet tárgyalni vele, és nem kezdik elpocsékolni a cég vagyonát, mint a végrehajtás esetén történik, amikor is akárhány végrehajtó beállíthat, és darabjaira szaggatva hordja szét a tulajdont. Az átszervezés egységben kezeli az egész vagyont, és megtiltja az egyéni végrehajtásokat, ezeket ugyanis a törvény felfüggeszti, ha beindultak.
– Kik voltak az IAME fő hitelezői? Két fő tulajdonosát ismerjük, az egyik a budapesti Műszertechnika, a másik a SIF Oltenia magánalap volt. Áldatlan viszonyukról beszámoltak alanyaink. De a hitelezők?
– A többségi hitelező a budapesti Exim Bank volt, mely valamikor két évvel korábban szubsztanciális kölcsönben részesítette a már privatizált céget. A Műszertechnika felismerte, hogy fel kell fejleszteni a céget, beruháztak ingatlanba, új, korszerű gépekbe, leszigetelték a tetőt. Második a pénzügy volt, az állami adóhivatal, mert amikor nincs pénz, mindig az államot hívják be – elmaradnak a kifizetések –, holott az állam a legrosszabb hitelező, mert ő dolgozik a legnagyobb kamatlábakkal. Amikor a kereskedelmi bankok 10–12 százalékra adták a pénzt, az államé 36,5 volt, ugyanis ő napi 0,1 százalék késedelmi kamatot számít fel, azaz háromszoros büntető kamatlábbal dolgozik. A harmadik hitelező a Kereskedelmi Bank volt, a BCR. E három volt a nagy és garantált hitelező, ami azt jelenti, hogy nekik valamilyen eszközt felajánlottak jelzálogként az épületekre és kézizálogként a gépekre, az ingó javakra. Annak számítottak továbbá az alkalmazottak elmaradt béreik stb. folytán, és a beszállítók, akik az alapanyagokat gyártották, például a târgoviştéi Erdemir török cég, amelytől a legfontosabb szilíciumos vaslemez származott. A villanymotor forgó és álló részének fő alapanyaga. A rézhuzalokat egy kolozsvári cégtől kapták, a Cupromtól.
Értékesítés
Az átszervezés a veszteséget okozó tevékenység felfüggesztésével veszi kezdetét.
– Az első, amit eladtunk, egy hétvégi ház volt, üdülő, e nagy cégek tipikusan mind rendelkeztek hasonlóval. A második pedig a cég leányvállalata, az IAME Trade, szemben a főépülettel, az út másik oldalán. A Jájá ugyanis holdingszerű cégbirodalom volt bizonyos kiszervezett tevékenységekkel. A kereskedő cégre kaptam egy nagyon jó vevőt, amely a jegyzett tőkeértéken vásárolta meg. Nem temetem a székely ipart: olyan cégnek adtam oda, mely azóta is termel benne. A Ruleau Guichard azóta is fehérneműgyárként működik, és egy az egyben vette meg, tehát nagyon jó áron. Tudni kell, hogy kényszereladásos felszámoláskor az átlagbevétel általában 18–20 százalékra rúg. Én az átszervezésnek köszönhetően összehasonlíthatatlanul jobb árat értem el.
– A fő veszteséget persze a ráfizetéses termelés okozta.
– Egyértelművé vált, hogy a villanymotorgyár termelése csökkent, és már nem gazdaságos. A kínai konkurencia miatt önköltségi ár alatt tudták csak eladni a ter­méket, és akkor hol volt még a profit? Megfuttattuk a költségeket azon a szinten, nem volt piacképes, leállítottuk. A másik: egy cégnél a legnagyobb probléma a környezetvédelmi kiadás. Óriási költség, ettől is sikerült megszabadulni a motorgyár leálltával. Bezártuk a hozzá tartozó magasraktárat, a hőközpontot és a pakuraraktárat. Ezeket mind el tudtuk helyi érdeklődőknek adni. Ismerős, ugye, a városban a D-Toys játékgyár, akkor a Compact, amely építkezési anyagokat forgalmaz, hátul pedig most a Santana Edile székel, mely szintén építkezési cég. Értékesítettem, amit lehetett, kifizettem a hitelezőket, és az államnak is jutott.
Az eladás mellett a bérbeadás hozta még a pénzt.
– A motorgyár épületére nem kaptam vevőt, de elöl az Exim Bank hiteléből újraszigetelt tetőzetű épületet bérbe vette a volt vezérigazgató, V. Furdui által vezetett Valor francia cég. Ők több mint tízezer négyzetmétert bérelnek. A cég modern technológiát hozott be, az autóiparnak légzsákelemeket gyárt. Hihetetlen, mit tudtak ott létrehozni! Az autóiparba bekerülni iszonyatosan nehéz, kétmillió darabból legfeljebb egynek szabad hibásnak lennie, ez a megengedett hibaszázalék! Olyan 60–70 embernek ad kenyeret. Mellette bérel a Zambelli német cég, mely eredetileg esőcsatorna-alkatrészeket gyártott nyugati exportra. A válság mindkét vállalatot megviselte, de átvészelték, s ma az utóbbi fatüzelésű kazánokat gyárt Ausztriának, most 120 körüli létszámmal. Bérel a D-Toys, aztán egy műanyaggyártó kisebb cég, mely másutt becsődölt, és itt újrakezdte. És mások.
Pocsékolás nélkül
A hirtelen támadt hatalmas vagyonok és mértéktelen megtollasodások feltételeire vet fényt egy ide fűzhető történet:
– Az Erdemir török beszállító már a végrehajtóval a kapuban volt, amikor nekem sikerült egy aktívát 900 000 euróért értékesítenem. Mi történik? Ha egy eszközön stb. jelzálog, hitelgarancia van, a felszámoló nem kötelezhető arra, hogy az eszközt a valódi értékén adja el, hanem olyan áron is túladhat rajta, amennyi a jelzálog rajta. Eladja a negyedéért-feléért, kifizeti a tulajdonost, és azzal el van intézve. Haragudtak is rám az erdemiresek, hogy megakadályoztam a végrehajtást, le is akartak cseréltetni. Igaz, később – az átszervezés kezdetén –már mellénk álltak, mert rájöttek, ők is jobban járnak, ha talpra állítjuk a céget.
Az eset jól megmagyarázza, hogyan jutottak sokan értékes ingatlanokhoz potom áron. Itt a többszörös leértékelés spirálisáról is lehetne értekezni, arról, hogy "a fele felének a fele" bizony töredéke az eredeti értéknek, és a reálishoz semmi köze. Mesélik, egy lakás áráért felszerelt gyárhoz lehetett bizonyos helyeken jutni...
No, de visszatérve, az IAME Group megmentése átszervezés útján az évtized végéig folytatódott, és a próbálkozás még 2009-ben is sikerrel kecsegtetett.
(folytatjuk)