Sok-sok száz esztendővel ezelőtt történt, hogy két testvér összeállott, rengeteg sok követ hordott össze: várat akartak építeni.
Amikor már szinte felépült a vár, elfogyott a kő is, elfogyott a mész is, el minden. Búsultak a fiúk, s nem tudták már, mit csináljanak, mert erősen belefáradtak az építésbe. Azt mondta az egyik:
– Odaadnám a lelkem üdvösségit, ha valaki annyi követ s meszet hozna még, amivel a várat egészen felépíthetnők.
Még ki sem mondta jól, honnét, honnét nem, eléjük ugrik az ördög. Mondja a legénynek:
– Hallám a szavadat. Hozok én követ, meszet eleget, ha mindketten ideadjátok a lelketek üdvösségét.
Megrökönyödtek erre a legények. De az ördög addig beszélt, hogy így meg úgy, nemcsak követ s meszet hoz, de fel is építi a várat, de úgy felépíti, hogy még az Isten sem tudja elpusztítani, hogy azt mondták a legények:
– Jól van, legyen a tied a lelkünk üdvössége, csak építsd fel a várat.
Ott mindjárt megcsinálták az írást, aláírták a legények, aláírta az ördög. Mikor aztán az ördög kezében volt az írás, a várat felépítette, de a legényeket nem eresztette be. Ekébe fogta őket, s úgy hajtotta keresztül, véges-végig az egész Székelyföldön, s húzatott velük egy mélységes mély árkot.
Azóta ez az árok földdel, kővel betelt, de a nyoma megmaradt. Azt mondják, hogy ennek előtte sok száz esztendővel az árokban megtalálták az ördög ekéjét. Ez az eke akkora volt, hogy a vasból kilencvenkilenc egész-vágás szekeret* megvasaltak, s még akkor is maradt egy szekercére való.
egész-vágás szekér – szénásszekér