Dr. László Ferenc az 1910-es években készített felvételeket a temetőről. A fényképek alapján megállapítható, hogy a XX. század elején Középajtán még általános volt a "gombfa" állítása. Kőből faragott sírjeleket ritkábban rendeltek, alig látható néhány a temetőben. Balassa Iván az 1940-es évek elején felméréseket készített az erdővidéki kopjafás temetőkről. Középajtán 1942 őszén járt. Jegyzeteinek nagy része elveszett ugyan, de 47 gombfa rajza és néhány fénykép megmaradt a tulajdonában. Ezek alapján Balassa Iván megállapította, hogy a középajtai "gombfák magassága 150–200 cm között váltakozott. A törzs és a faragott rész aránya a föld alatti hosszúság fele-fele. (...) A gombfák metszete általában téglalap, ezért a feliratoknak nagyobb helyet tudtak kialakítani. Ezt szemöldök választja el a felső résztől, ahol kis négyzet vagy téglalap alakú területen a halálozás évszáma található. E fölött többnyire egy nyakkal kezdődik a díszítmények sora. Közülük a leggyakoribb a gomb, néha kettő is követi egymást. (...) A férfiak bajusz-jelzése elég gyakori, valószínűleg ezzel különböztetik meg a hasonló felsőrésszel ellátott női gombfáktól. A temetőben kb. tízszázalékos törzsökös fajtát találtam, melyek általában (...) alacsonyabbak. Nagyobb részüket a felirat foglalja el, egyeseken az ereszbe vágott bajusz a férfi halottat jelzi. Egész biztosan nem állíthatom, de feltételezhető, hogy ezek unitáriusok számára készültek, ezt a bölöni temető is igazolni látszik..."

Demeter Lajos–Kisgyörgy Tamás: Életem, Háromszék című kötetéből