Tömeg­tájékoztatási eszközök abban a korban nem voltak, ám a templomot majd mindenki látogatta. Így reformátorunk kiszegezte a lajstromot a wittenbergi vártemplom kapujára. A dokumentumot a protestáns egyházak alapítólevelének is tekinthetjük.
Luthert számos reformátor követte, említsük csak a református egyház atyját, Kálvin Jánost és az unitárius egyház alapítóját, Dávid Ferencet. A reformáció folyamat volt, mely során a katolikus egyházat megreformálták, azaz megújították, s a kiszakadt egyházakat vezetőik visszatérítették a Biblia tanításához. A különböző protestáns egyházak létrejötte az Ige értelmezésének többféleségében rejlett. De az eszme egy volt: visszatérni az igaz hitre.
Luther cselekedetének időpontját, 1517. október 31-ét korszakváltásnak tekintik. Ekkorra teszik a középkor végét s az újkor kezdetét. Nem véletlenül, hisz az egyház megújulásával a társadalom is megújult, s elkezdődött a fejlődés, mely az új eszméknek köszönhetően lendületre kapott.
Százötven évvel később a szász választófejedelem október 31-ét a reformáció emléknapjává nyilvánította. Szász­ország példáját követte a többi protestáns állam, míg e napon világszerte a reformáció ünnepét ülik.
Íme a megújulás több évszázados példája. Ezt észre kellene vennie a mai társadalom mozgatórugójának, a politikumnak is. Nemcsak észrevennie, hanem követnie is. A politika központjában a közösségért való cselekvésnek kellene állnia. Emellett a hatalom megszerzésére való törekvés csupán eszköz lehet a cél elérésében. Mára azonban annyira elkonkolyosodott a politika, hogy a közért való cselekvést teljesen háttérbe szorította a nemtelen csatározás, melynek szinte egyetlen célja a hatalomra törekvés, s emellett, csatolt áruként, az ellenfél földbe döngölése. Itt is reformra, megtisztulásra van szükség – mielőbb.