Még akkor sem, ha ilyen méretű és színvonalú produkciókra nem évadonként jön össze minden feltétel. De mindenképpen ígéretes, és korántsem a "semmiből" termett.
Mert előzmények nélkül aligha születhet ilyen, helyi erőforrásból táplálkozó nagyméretű produkció. (Itt az előadást megálmodó, megalkotó és bemutató zenészek mellett a színpadra állítás összes anyagi és szellemi körülményére, na meg a befogadó közönségre is gondoljunk.) Elég, ha a Szent György-napi nyitókoncertekre vagy éppen arra a zenei pezsgésre utalok, ami – műfajoktól függetlenül – egy ideje alkotói környezetet is teremtve meghatározza zenei és általában kulturális életünket.
Az "evilágiak" a zeneszerző és mindenes Orbán Ferenc által megalkotott – talán néha túlzott ragaszkodással követett – koncepció alapján olyan produkciót keltettek életre, amely mindezen alkotói környezet legrokonszenvesebb arcát mutatja fel. Szimpatikus, mert színvonalában – még ha néha hullámzó is – bármelyik zenei nagyhatalom megirigyelhetné, mert úgy merész és újszerű, hogy a zenei hagyományainkat szervesíti, felrúgja, de vállalja azt az alkotói attitűdöt, amelyből vétetett, szimpatikus, mert úgy közvetlen és fennkölt, hogy előadó és befogadó a legtermészetesebb módon talál egymásra, mert az előadók úgy villantják fel egyéni vénájukat, hogy közben szervesen épülnek be az alkotói közösségbe. Vagyis művészi teljesítmény, amely egy esti tartalmas szórakozáson túl a város sajátos zenei arculatát formálja.