Az Egyesült Nemzetek Szervezete meghirdette a Burgonya Nemzetközi Évét, amely — jóllehet a kezdeményezés a kulisszák mögött némely diplomata ironikus megjegyzéseinek tárgya volt — jelentős közpénzeket szerezhet az agronómiai kutatás számára.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az ENSZ-közgyűlés 60. ülésszaka 2005-ben megszavazta az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) — a világszervezet római székhelyű, legjelentősebb szakosított intézménye — a főtitkárhoz intézett kérelmét, hogy ismerjék el a burgonyát ,,a világ népessége alapvető élelmiszereként". A 2005. december 22-én elfogadott határozatával az ENSZ 2008-at a Burgonya Nemzetközi Évének nyilvánította, és hangsúlyozta ,,azt a szerepet, amelyet a burgonya a táplálkozás biztonságának növelésében és a nyomor felszámolására irányuló erőfeszítésben képes betölteni". 2004 egyébként a Rizs Nemzetközi Éve, azt megelőzően 2002 a Hegyek Nemzetközi Éve volt.
A Burgonya Nemzetközi Évének meghirdetésére október közepén került sor, szakemberek szerint azért is fontos, mert a Föld népessége az elkövetkező két évtized alatt évente mintegy százmillió fővel fog növekedni, és a növekedés 95 százaléka a fejlődő országokban megy majd végbe. A C-vitaminban és káliumban gazdag burgonya hozzájárulhat a rosszul tápláltság okozta halálozás csökkentéséhez. Fogyasztása csökken ugyan Európában, ám a fejlődő országokban növekszik: ezekben az elmúlt negyven év alatt megduplázódott, de még így is csak egynegyedét teszi ki az európai fogyasztásnak.
Nem egészen két évtized alatt Kína lett a világ legnagyobb burgonyatermesztője, megelőzve Oroszországot, Európát és az Egyesült Államokat. Napjainkban az évi 315 millió tonna burgonyából a fejlődő országok 162 milliót termelnek, vagyis több mint a felét az összmennyiségnek. A világon megtermelt összes burgonya egyharmadát két ország, Kína és India adja.
Thomas Gass svájci diplomata, agronómiai szakértő a kutatások fontosságára hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett a XIX. század derekán Írországot megtizedelő éhínségre, amely milliók kivándorlásához vezetett. A katasztrófát az idézte elő, hogy egy Mexikóból behozott gomba megfertőzte a burgonyát, az akkori írek fő táplálékát. Világszerte kevesen foglalkoznak a növény belső szerkezetével. A burgonya vizsgálata a keményítő tanulmányozásával kezdődik. Az amidon a legfontosabb tényező, mert az adja a gumó állagának 80—85 százalékát — hívta fel a figyelmet Anton Haverkort, a hollandiai Wageningen egyeteme Növénykutató Intézetének munkatársa.
