Vita bontakozott ki arról, milyen módon és milyen formában szervezkedjen meg állami egyetemeinken a magyar tannyelvű oktatás.
Mint ismeretes, a valamikori Bolyai Tudományegyetemnek a Babeşsel való erőszakos egyesítése után a kezdeti teljes körű párhuzamosságot az intézmény szerkezetében a magyar tagozat fokozatos leépítése, majd elsorvasztása követte. A magyar fél ilyenformán elveszítette előbb tagozati önállóságát, majd karai is leépültek, végül még a tanszékeit is egyesítették, beolvasztották a román katedrákba, amelyek aztán elvégezték a végső sorvasztás munkáját azzal, hogy a magyar tanszemélyzet utánpótlásáról nem gondoskodtak. Ezzel párhuzamosan egyre több szakon és karon szűnt meg a magyar tanulás lehetősége. Ahol megmaradt, ott csupán diákcsoportok szintjén létezett még magyar tannyelvű képzés – s e fölött a tanári kar semmilyen néven nevezhető saját magyar szervezeti felépítménnyel nem rendelkezett. A teljes szétforgácsoltság és kiszolgáltatottság eme állapotában érte meg felsőoktatásunk maradéka a rendszerváltást.
Nem részletezem az azt követő két évtized kálváriájának eseményeit, rátérek a fenti vita okán az új oktatási törvény alapján napjainkban kibontakozó struktúraépítésre. Az nem csupán Marosvásárhelyen vet fel vitás kérdéseket, hanem Kolozsváron is. Vekov Károly volt parlamenti képviselő, egyetemi tanár ugyanis minapi állásfoglalásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a kolozsvári tudományegyetemen ma folyó magyar intézetalakításnál többre teremt lehetőséget a törvény, és úgy látja, célszerűbb lenne az autonómiát is biztosító tagozatot megalakítani.
A törvény idevágó, 135-ös paragrafusának átnézése után igazat kell adnom Vekov Károlynak. A grupe/departamente/facultăţi/linii és secţii sorban – csoport/intézet/kar/vonal és tagozat szavakkal fordítjuk ezeket magyarra – bizony a tagozat nyújtja a legönállóbb formát, mert bizonyos önigazgatást is biztosít számára, szó szerint autonómnak nevezve azt. Az ún. vonal pedig eddig nem volt egyéb tanügyi önállótlanságunk másik nevénél. A magyar intézetek megalakítása jelent ugyan előrelépést, de az egyetemen belüli önkormányzást nem szavatolja, ezt a reális egyenjogúsághoz legfeljebb a tagozat közelítheti. A mai magyar vonal vezetője tanácskozásra hívta össze kollégáit, s remélhetőleg meglesz a tisztánlátásuk ahhoz, hogy a második megoldást válasszák, ha már rajtuk múlik a döntés.