N. N., Sepsiszentgyörgy. Nemes érzésekkel indultunk világítani november elsején, de keserű szájízzel tértünk haza.
A katolikus temető bejáratánál ugyanis három iskolásforma gyermek próbált egy dróttal pénzt horgászni az adományoknak kitett, őrizetlen ládából egy huszonévesnek látszó, szerényen tisztességes megjelenésű férfi irányítása mellett (ránézésre nem tűntek rokonoknak). Egy-egy család elhessentette őket, de alighogy továbbmentek, ismét csak a nyílásnál babráltak. Az eset már csak azért is felháborító, mert az utcákon, a forgalomban nyüzsögtek a rendőrautók, a népes közönség szeme láttára ügyködő tolvajokat azonban nem zavarta sem a hatóság, sem a temetőgondnokság. Csak remélni lehet, hogy nem jártak sikerrel, és hogy legközelebb őr is lesz a pénzes láda mellett.
B. L., Étfalva. Fél évig dolgoztam szerződés nélkül a Székely Hírmondónál, és amikor kértem, hogy munkakönyvvel is alkalmazzanak, mert fiatal vagyok, a becsületes munkáért az volt a jutalom, hogy azonnal kitettek. Panaszt tettem a munkaügyi felügyelőségen, azt válaszolták, nincs bizonyíték arra, hogy 2010 októberétől dolgoztam a cégnek, csak 2011 márciusától van szerződésem, kisebb szabálytalanságokat találtak a cégnél. Ha elégedetlen vagyok, perelhetek – közölték. Azért hozom nyilvánosságra az ügyemet, hogy mások tanuljanak az én káromból...
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. A közelmúltban az egész Kárpát-medencében megemlékeztünk az 1956-os forradalomról, felemelő ünnepségek voltak, csak a jóvátételről nemigen esett szó. A huszadik században Magyarország szenvedett a legtöbbet idegen érdekekért: elveszített két világháborút, területe nagy részét és a forradalmat is. Megszállás alá került, évtizedeken át fizette a hadisarcot – és ha a nagyhatalmak igazságosak akarnának lenni, tehetnének valamit azért, hogy talpon maradhasson az ország, és megmaradhasson mindenhol a magyar lakosság.
