Kisebb arányban fogy a székelyföldi magyarság, mint Románia lakossága általában – ezeket a következtetéseket vonta le a három napja lezárult népszámlálás előzetes eredményeiből Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki szociológusként elemezte a rendelkezésére álló adatokat. Háromszéken legnagyobb a gyarapodás Árkoson, a megyeközpont melletti település lakossága nyolc százalékkal nőtt.
Az már kiderült, minden megyében, településen másképpen összesítették az adatokat, sok helyen a tartósan távollevő személyeket is nyilvántartásba vették, így a pontos listák elkészülte után az Országos Statisztikai Intézet által közölt 19 599 506-os lakossági létszám akár újabb egymillióval csökkenhet – vélekedik Antal Árpád. Az eddigi adatok azt tükrözik, Kovászna és Hargita megyében sokkal kisebb arányú a fogyás, mint az országos átlag, legnagyobb mértékben a déli megyék lakossága csappant, Tulcea megyében például 17,5 százalékkal, de 15 százalék fölötti a csökkenés Teleorman vagy Mehedinţi megyében is. Erdélyben Krassó-Szörény és Hunyad a sereghajtó 15 százaléknál nagyobb fogyással. Románia szintjén egyedül Ilfov megyében nőtt a lakosság száma. Kovászna megyében 5,03 százalékkal, Hargita megyében 6,57 százalékkal élünk kevesebben, mint 2002-ben.
Az első elemzések arra is rávilágítanak, elsősorban a városok lakossága apadt, ez azonban nem azt jelenti, hogy sokan földet művelni költöztek falura, sokkal inkább a nagyobb települések környéki falvak gyarapodtak. Ez Háromszéken is megfigyelhető, Árkos lakossága nyolc, Illyefalváé kettő, Rétyé 3,5 százalékkal nőtt. Legjelentősebb mértékű népességfogyás a megyeszékhelyeken tapasztalható, kivételnek csak a nagy regionális központok tekinthetőek, Kolozsvár, Temesvár, Konstanca, Iaşi, ahol minden bizonnyal az egyetemisták magas számának is köszönhető a pár százalékos pozitív mérleg. A másik véglet Focşani, ahol 28 százalékkal élnek kevesebben, mint 2002-ben, Giurgiuban 27,6 százalékkal, Tulceán 25 százalékkal. Sepsiszentgyörgy lakossága 8,5 százalékkal kisebb, Csíkszeredáé 11,7 százalékkal. Háromszéken a városok lakossága méretükkel arányosan fogyatkozott, Kovásznán 8,4 százalékkal, Kézdivásárhelyen 6,8 százalékkal, Baróton 5,6 százalékkal élnek kevesebben, mint a legutóbbi összeíráskor.
A nemzetiségi adatokat egyelőre nem dolgozták fel, ám a jelek itt is arra utalnak, hogy Székelyföldön a magyarság aránya nem változott jelentősen. Antal Árpád szerint az is előfordulhat, Erdély szintjén nőtt a magyarság aránya, hisz ma már közismert, hogy kilenc évvel ezelőtt Kolozsváron például, a magyarellenes Gheorghe Funar polgármester mandátuma idején, a románság javára szépítették az adatokat. Antal Árpád a magyar szervezetek és a sajtókampány érdemének tulajdonította, hogy Sepsiszentgyörgyön fél százalék alatti azok aránya, akik székelynek mondották nemzetiségüket. 1930-tól napjainkig elemezte Székelyföld nemzetiségi arányait, és az 1977–1992 közötti román betelepítési kampány kivételével többnyire állandóak voltak a mutatók. 1977-ig Háromszéken 19,57 százalék volt a románok aránya, a betelepítések nyomán 15 év alatt ez 23,4 százalékra emelkedett, s majdnem ugyanennyi volt 2002-ben, várhatóan e körül marad a mostani összesítést követően is. A székelyföldi trendből csak Maros megye lóg ki, ott 1992–2002 között is emelkedett a románok aránya, 52 százalékról 53,26-ra. Pontosabb, igaz, továbbra sem végleges nemzetiségi adatokat a következő napokra ígértek.
