Az euró olyan, mint az omlett: ha már megsütöttük, nem lehet visszacsinálni. Ezzel a példával élt Soros György magyar származású pénzügyi guru a budapesti Közép-Európai Egyetemen tartott csütörtöki előadásában.
Nem tudni, ki mekkora veszteségeket vagy nyereségeket könyvelne el, ha az eurózóna felbomlana, márpedig az ebből fakadó bizonytalanság miatt a teljes pénzügyi rendszer összeomlana. Soros szerint – bár most vagyunk a krízis pillanatában – ismét túl későn és túl kicsit léptek az unió vezetői annak elhárítására.
A közös kassza embriója
Ami kezdetben pénzügyi, majd a bankok 2008-as kisegítése után adósságválságként jelent meg, mára politikai válsággá változott, ami az egész Európai Unió lebomlásának veszélyét hordozza magában. Az unió vezetői nem mernek további lépéseket tenni az integráció erősítésére, mert félnek, hogy az túl erős társadalmi ellenállásba ütközne. Most nincs más választásuk, mint az eddig elért eredmények megőrzése, a status quo fenntartása és időnyerés a krízis átvészelésére. "Az idő azonban most ellenük dolgozik: ha korábban megteszik, amit most terveznek, a válságot könnyen meg lehetett volna oldani" – mondta Soros.
A lépések azonban jó irányba mutatnak, és miközben halogatták a döntéseket, tulajdonképpen olyan eredményre jutottak, amitől korábban tartottak: az eurósánc, az EFSF egy közös európai pénzügyminisztérium embriója. Ettől, vagyis a költségvetési függetlenség feladásától eddig minden tag ódzkodott, a válság azonban ebbe az irányba lökte a politikusokat. Mindez annak köszönhető, hogy Németország felismerte: nem kell mindenáron az összes tagállamot a saját képére formálnia, ugyanakkor elkötelezettebbé vált az euró megmentése irányába.
Soros szerint ugyanakkor nem elegendő az eddig meghozott döntések végrehajtása: a görög hitelek 50 százalékos leírása csak a magánszektorra vonatkozik, ezért valójában csak 20 százalékkal csökkenti az adósságot. Szükség lenne arra, hogy az eurósánc átvegye az egyre halmozódó görög állampapír-állományt az EKB-tól és az IMF-től is, és ezt a részét is csökkentsék az adósságnak – ezt a lehetőséget azonban most elmulasztották.
Kötelező gazdaságélénkítés
A bankok feltőkésítését sem tartja a legjobb ötletnek Soros. Ehelyett az EFSF-nek kéne garantálnia a teljes bankrendszert, majd a perifériának – elsősorban Spanyolországnak és Olaszországnak, ahol a gazdaság alapjaival nincsen nagyobb baj – rövid lejáratú állampapírok kibocsátására kéne átállnia, amiben a bankrendszer a likvid forrásait tarthatná. Ezáltal csökkennének a fő problémaforrásnak számító magas hozamok.
"Ha sikerült túljutni a pénzügyi rendszer rövid távú stabilizációján, Európa államainak sürgősen hozzá kell látniuk megtalálni a módját annak, miképpen tudják közösen felpörgetni a gazdaság teljesítményét" – mondta Soros. Enélkül ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a kiadáscsökkentő államok fekete lyukban találják magukat: hiába csökkentik a költségvetés hiányát, a megszorítás miatt annyival csökken a gazdaságuk teljesítménye, hogy a GDP-arányos adósságuk tovább nő.
